Pedig ő nem is hímsovniszta :)
Egyszerűne vannak közhelyek, pont a tapasztalathiánytól. Valamelyik nap pl. arról beszéltünk, h szerinte azért kötődnek erősebben a a nők a gyerekhez, mert ők terhesek. Mondtam, h ez nyilván kötődés, de inkább arra jó a 9 hónap, h szép lassan megszokd, az első helyen nem te vagy, hanem a gyerek, mert igaz, h nagyon szeretek terhes lenni, de főleg azért, mert így lesz gyerekem, a terhesség csak kívülről annyi, h nő az ember pocakja, igenis ez is nehéz, egy rakás fizikai kallamatlenség, csak erről sem szokás nyiltan beszélni, mert aki terhes, az örüljön és járkáljon üdvözült mosollyal.
A nők 9 hónap alatt + az első időszak idején egyszerűen nem tolhatják át másra a dolgot, míg a férfiak/apák helyett esetleg ott nyüzsög anyós és később csak arra emlékszik, h megnőttek a gyerekek. Mi pedig órákat tudunk beszélni vadidegenekkel, h igen, szúrt, meg nyomott stb.
(A szoptatásban sem lát ösztönös misztériumot, tudja, látta, h dolgozni kell érte és akkor is csak szerencsés esetben megy)
Azt szoktam mondani, h ha lenne ilyen ösztönös gyerekgondozás bennünk, akkor val. nem az első gyereken gyakorolnánk, hanem minden menne egyből...