A szerelemhez! 

"Ugye szívem várod a szavaim?
Kedves hozzád szóló szavaim.
Bár, szavakkal érzést elmondani nem lehet,
Minden próbálkozásom, csak felesleges kísérlet.
Szavaimmal az érzéseim elmondani hiába is próbálom,
A megfelelő szavakat úgy sem találom.
Az érzést szó el nem mondhatja, ki nem fejezheti,
csakis nyitott szív érezheti.
Ha azt mondom szeretlek,
Te ez ezt nem tudhatod, hisz én érzem,
Míg két ember két szív van, te nem érzed az én érzésem.
Mindketten csak azt tudjuk, amit magunkban érzünk.
Viszont ez az önmagunkról szóló saját érzésünk.
Míg a .. Te.. és az .én.  létezik, amíg két ember egymásra vágyakozik,
Addig nem fogják érezni egymás érzését, csakis önmagukét.
Majd amikor eljutunk oda ,hogy megszűnik az . én.  és . te . fogalma,
Nem lesz akkor már az agynak a szív felett csalfa hatalma.
Szíved, szívem egyként doboghat, egyként érezhet szívünkben,
Egymást meglelhetjük saját lelkünkben.
Akkor már nem azt mondjuk . szeretlek.
Hanem önmagamban magamként érezlek.
Én téged önmagamként szeretnélek érezni, szeretnék veled eggyé olvadni.
De ehhez előbb fel kell adnom az . én. korlátozó fogalmát,
Ami érezteti velem a minket elválasztó illúzió hatalmát.
Az illúziót hogy  te. meg én külön létezünk,
Külön-külön érzünk és szeretünk.