Először is a hitrendszerek nem kívánnak semmit sem bizonyítani. Így ez a próbálkozás be is fullad az elején, nem fog senki bizonyítékot szolgáltatni, legalábbis hivatalosan nem, mert köteles erre. Hiszen ha az lenne, a legtöbb agymosást fel kéne számolni...
Esetleg egyesek hajlandók saját szubjektív bizonyságukat bemutatni, mint "bizonyítékot", ám értelmes gondolkodó számára nyilvánvaló, hogy ez "nesze semmi, fogd meg jól"...

Egy hitrendszert vagy elfogadsz és hiszel benne és beállsz közéjük vagy megtagadod, ez szubjektív belátás kérdése. A hit szubjektív. Vagy van, csak úgy (esetleg némi önámítással, vélt vagy valós (nem tudhatjuk) bizonyságokkal), vagy nincs...
Ennél többet senki sem tud kihozni ebből, egyelőre.

A misztika szerint, a reinkarnáció hiténél, sajnos nem olyan kényelmes a helyzetünk, mint a kereszténységnél. Utóbbinál elég egy ima, megbánás, megtérés és kész a Menyországban landolunk.
A reinkarnációt tanító misztikusok viszont keményebbek ennél sokkal, hiszen csak akkor valósul meg az örökélet, ha "felébredünk", azaz ráébredünk valódi lényünkre, felszámoljuk az egó illúzióját és a egyesülünk felsőbb énünkkel, ami-aki reinkarnálódik. Csak ezesetben lép fel a folytonosság, végül az egyesülés a teremtővel.
Ezt az átlagember a gyakorlatban sajnos szinte képtelen megvalósítani, így az esetek túlnyomó többségében, csak a iszonyú halandóság marad, hacsak nem "térünk észhez"és kezdjük el a nem könnyű munkát.
Ez nem is lenne baj, hiszen sokan belekezdenénk, ebbe csal éppen még pontos útmutató sincs (ill. ami van, az is félreérthető, és a legtöbb elkötelezett követője is elbukott), hanem csak hitre alapozott elvek.
Próbálkozgatni, kisérletegzegetni lehet csak tehát... Csak hát ugye az a gond, hogy egy kiséret, lényegében egy életút, és ha sikertelen a kisérlet, akkor már késő újba kezdeni aggkorban.
Szóval ördögi kör ez. Vagy tévedek? Lehet hogy tényleg jobb megoldás sátánistának lenni...? ;)