Amit itt dulifulizmusnak neveztek, azt inkább lorentzizmusnak nevezném. Lorentz (és nyomában Jánossy) ugyanis hitt egy abszolút igazságban, ahova minden esemény abszolút törvényei visszavezethetők. Sohasem fogadta el a specrelt mint a relativitás abszolutizálását.

Lorentz 1928-ban halt meg, és elképzelhetetlennek tartom, hogy ne ismerte volna a Noether-tételeket és a Lorentz-csoportokat, úgy ahogy ez a specrelben van definiálva. Ezekből levonhatta volna azt a következtetést, hogy az éter egy a többi inerciarendszer között. Mégis ragaszkodott ahhoz, hogy az éter az a rendszer, ahol az események abszolút jelleget öltenek. Vajon mi volt az a vezérelv, ami a makacskodását irányította? Nem emberi ellenérzés volt, az bizonyos, hiszen már 1905-ben első olvasatra elismerte a specrel heurisztikus jelentőségét.

A kauzalitásra van egy csacska párhuzamom a specrel és a kvantummechanika között, de erről most időhiányában majd később tudok írni.