A siófoki foci története

A kezdet

A klub 1921 nyarán alakult meg Siófok SE néven. A csapatot 1956-ban átkeresztelték Siófoki Bányász SE névre. A klub színe 2000-ig piros-fekete, majd sárga-kék-zöld, míg ma csak sárga-kék, de az új címerben is megtalálható a zöld szín. A csapat 1967-ben jutott fel a másodosztályba Papp Gyula edző vezetésével.

A virágkor

A csapat virágkora 1982 után következett, bár a másodosztályban az elkövetkező két idényben is 4. lett a gárda, a Magyar Népköztársaság Kupát elhódította, a mai napig egyedülállóan másodosztályú csapatként. A fináléhoz vezető úton már a negyeddöntőben a Ferencváros került szembe a Siófokkal, s a csurig megtöltött lelátók előtt megrendezett kupaderbin 4-2-re győztek a siófokiak. Az elődöntőben szintén telt házas hazai mérkőzésen 1-0 arányban legyőzték a Kiprich Józsefet is felvonultató Tatabányát. A döntőt Székesfehérváron rendezték 1984. július 9-én, s a 17.000 néző meglepetésére a toronymagasan esélyes Rába ETO 2-1-re kikapott a másodosztályú riválisától. A nemzetközi porondtól viszont hamar elbúcsúzott a csapat, a görög Larissa 3-1-es összesítéssel kiejtette magyar riválisát. 1985-ben már a feljutás sem váratott magára, a csapat a Váci Izzót megelőzve jutott fel az élvonalba, az edző Szőke Miklós volt, ak a kupagyőztes csapata trénere is volt. Az első élvonalbeli találkozót 1985. augusztus 10-én játszották Siófokon, és 8 ezer néző előtt 3-0-ra győzelmet aratott a Bányász a Csepel felett.

Stabilan az élvonalban

A gárda az elkövetkező években rendre bennmaradt, 12-13. helyezéseket ért el. Érdekesség, hogy az 1987/1988-as szezonban volt először és a 2007/2008-as bajnokságig – tehát 20 évig – utoljára somogyi rangadó az NB I-ben, Siófokon hazai győzelem született, míg Kaposváron döntetlen. A csapat az 1989/1990-es bajnokságban a 7. helyen végzett, 1992-ben a klub története legjobb szereplését (azóta is csak megismételni tudta a gárda, túlszárnyalni nem) érte el, a 4. helyen végzett. Pusztai László irányításával a csapat a következő idényben már csak a 8. lett, s a mélyrepülés folytatódott, 1994-ben osztályozót kellett játszania a Siófoknak, ahol 9-4-es összesítéssel kiesett az élvonalból.

Rövid vizit az NB II-ben

Nem húzódott sokáig a Siófok NB II-es tagságának új története, egy 3. hely után, a második évben első lett a gárda, ezzel feljutott. Az első két szezonban még 12. lett a gárda. A csapatot közben átszervezték felvette a Siófok FC nevet (majd rövid ideig Balaton TV-Siófok FC néven szerepelt), s az eddigi klubszín helyett sárga-kék-zöld lett, ami Siófok város színei is. Az elkövetkező két évben kétszer 15. lett a gárda, s a második 15. hely kiesést jelentett.

Útban az új aranykor felé, de a pénz közbe szólt

2001-ben tehetős befektető szállt be a siófoki labdarúgásba, leszerződtette edzőnek Csank Jánost. Az rutinos mesterrel mindjárt feljutott a gárda, s bravúros eredményt elérve az 5. helyen végzett a gárda. A viharfelhők azonban gyülekeztek a klub felett, fél évi fizetésével tartoztak a gárdának, az eddigi befektető kiszállt. A megmentő végül Kuti István, a Balaton Reklám és Média Kft. tulajdonosa lett, aki átkeresztelte a klubot Balaton FC-re. A játékosok és az edzői stáb nagy része azonban már távozott a bizonytalanságot miatt, s csak pár héttel a bajnokság kezdete előtt alakult ki a keret. Javarészt ismeretlen, NB I B-s focisták alkották a keretet, míg edzőnek a vezetőedzőként még újoncnak számító Csertői Aurél lett. Nos szinte csodát láthatott a balatoni közönség, szenzációsan szerepelt a csapat, négy fordulóval a bajnokság vége előtt már az élen állt a gárda, karnyújtásnyira volt a történelmi tettől. Azonban a pénz közbeszólt, kiderült Kuti Úr nem kívánja a továbbiakban is ilyen mértékben támogatni a csapatot, s az önkormányzattól várt segítséget. A helyi önkormányzat azonban újabb pénzt nem tudott adni, így hallani lehetett, hogy esetleg Pápára költözteti a klubot Kuti Úr. Ennek kiszivárgása után a csapat mindössze 1 pontot gyűjtött, érdekes körülmények között. A csapat úgy fejezte be a bajnokságot, hogy megismételte története legjobb szereplését, de tudták a szurkolók is, a foci valószínűleg befellegzett Siófokon. Így is lett, Kuti végül Diósgyőrbe vitte a csapatot és Diósgyőri Balaton FC néven indultak a bajnokságba.

A halál utáni csend

Siófokon átmenetileg megszűnt a felnőtt csapat. A város az utánpótlást továbbra is támogatta, így az működött tovább, újra Bányász néven. Szóba került az is, hogy Siófoki Bányász néven – ugyanis mind a Siófok FC, mind a Balaton FC név a Diósgyőrt üzemeltető klub, a Siófok FC Kft.-é volt – megyei bajnokságban indítanak csapatot, de végül nem lett belőle semmi.

Újjászületés

Úgy látszik Siófokon jönnek-mennek a csapatok, ugyanis a siófoki foci is egy telephely áttétellel, pontosabban a Bodajk FC és az utánpótlás nevelő Siófoki Bányász egyesült 2005-ben. Az új klub neve BFC Siófok lett, s az NB II-ben indult el. A keretet főleg a Bodajkról a csapattal érkező játékosok adták, akik valójában az MTK focistái voltak, valamint a Sándor Károly Akadémiáról érkezett fiatalok. Az első szezonjában középcsapatként teljesített a gárda, míg a második évben már megnyerték az NB II Nyugati Csoportját. Így a klub újra az élvonalban szerepel, ráadásul 20 év után lesz somogyi rangadó az NB I-ben.

Klub nevei

* Siófok SE (1921-1956)
* Siófoki Bányász SE(1956-1998)
* Siófok FC (1998-1999)
* Balaton TV-Siófok FC (1999)
* Siófok FC (1999-2003)
* Balaton FC (2003-2004)
* Siófoki Bányász SE (2004-2005)
* Bodajk FC Siófok (2005-jelenleg)