Isten eredetileg egy betegség, bűn, és szenvedés nélküli világot teremtett. Ebbe nem fért bele az, hogy vérengző vadállatok széttépnek halálfélelemtől rettegő, gyengébb élőlényeket. A teremtés története arról tudósít minket, hogy nem is voltak ragadozó állatok a bűneset előtt; növényt rendelt eledelül minden élőléynnek - így az embernek is -  Isten. Ám az ember sajnos beengedte a bűnt, s így a halált is a világba. Ezután még mindig nem engedte meg a hús fogyasztását az embernek - hogy innentől, vagy csak az Özönvíztől kezdve vannak-e ragadozó állatok, az kérdés, erről nem szól semmit az Írás, úgyhogy itt hallgatni bölcsesség. Ezután jött az Özönvíz. A bárkában több tiszta állat (hét-hét) volt, mint tisztátalan (kettő-kettő). A bárkából való kijövetelkor Noénak, s családjának Isten meghatározta az alapvető kereteket. Úgy már nem lehetett élni, mint azelőtt, hiszen drasztikusan megváltoztak a körülméynek. Az eddigiekkel ellentétben megengedte Isten az embernek, hogy egyen húst. Nem tudjuk, mi volt az oka, de sejthető, hogy olyan állapotváltozás állhatott be a klímában, ökoszisztémában, hogy már nem tudták volna kizárólag a növények minden esetben biztosítani a megfelelő táplálékot az embereknek. Isten tudta, hogy indokolt – elkerülhetetlen - bizonyos esetekben a húsevés. Azonban az tény, hogy nem ez volt az eredeti étrend, s nyilvánvaló, hogy az új földön – ahol nem lesz halál, betegség, fájdalom, szenvedés, s a bárány meg a farkas együtt fog legelészni – sem fognak – már aki ott lesz - ártatlan élőlényekből lakmározni az üdvözültek…