A sínvándorlás gátlásra Rambacher és Kovács féle kengyeleket használtak régen mely csavarral volt felerősitve a sín talpára és az alj nak támaszkodott, (Szia Bandi ugye milyen szépek voltak mit együtt láttunk) később az OETL fémgyár ha minden igaz kitalálta a Oetl kengyelt amely u alakú vas melyet az oetl kályhában felmelegítenek és célszerszámmal a síntalpára felszorítanak az alátétlemezhez közel és melegen kalapáccsal rá simitják a kengyel két szárát. Simitják ez kihangsulyozandó mert a kalapácsot ütés közben huzni kell, sajna a mai pályamunkások már ezt nem tudják és képesek összefaggatni azt az anyagot. A kengyel lehűlik (dilatál) és rászurul a sín talpára. Később Rugalmas kengyeleket alkalmaztak és -nak olyan aljaknál ahol nincs alátétlemez LW, LM-S, B70, BS 92, L2 betonaljaknál a betonhoz támaszkodik a többször felhasználható kengyel. Igeiglenes megoldásként egy 110mm széles geoalátét lemezt is szoktak használni abban az esetben ha más nincs.