VISSZATARTANI?

 

Fordítsuk meg!

Talán nem tévedek, de számtalan kínos-furcsa élményünk van, amikor éppen nem tarthattuk vissza.

 

Belvárosban: sötétedéskor, sugárzó nappal és „éji homályban”.

Imént megismert szerelmesünkkel egy parkban.

Nem titkolt tornamutatványok vonaton: az egymást még csak kócosan ismert fiú-lány egyike sem akart a lehangolóan szutykos mellékhelyiségbe távozni.

Erdei, elrejtett tisztáson, amikor a „fiú” már mint szikla, úgy meredt, a lány alig fordult félre, s jólesően látta, amint a fiú pillant és kuporodtában őt figyeli.

A sor folytatható és kifejtendő.