A hét végén barátnőmmel mi is köbetekertük a Fertő-tavat.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, annyira jó kis biciklis túra!
Péntek este utaztunk autóval Fertőrákosra, ahol foglalt szállásunk volt a Szűts Panzióban. Kimondottan jó szállásnak tartottuk: tiszta, rendezett, kényelmes, olcsó. Üdülési csekkel tudtam fizetni, kontinentális reggelit is kaptunk. Van belső parkoló, és kerékpártároló is.
Szombat reggel indultunk autóval, (a bicajokat estére le sem vettük) és Podersdorfig meg sem álltunk. Itt a városka főutcáján, jó forgalmas helyen leparkoltunk, és tulajdonképpen innét indult a biciklitúra.
Először kitekertünk a tópartra, a strandon időztünk egy kicsit. Mivel már nincs strandszezon, így díjtalan a belépés. (Elképesztő, hogy milyen színvonalas illemhelyek vannak a strandon, persze ingyenes is.)
A B10-esen indultunk a körútra, amit csak ritkán hagytunk el később is. Észak felé haladva rövidesen murvásra váltott a bicikliút, de nagyon jól járható volt az én félversenykerékpárommal is. Sajnos barátmőm MTB-vel jött, így természetesen a tempót az ő célszerűtlen bicajához szabtuk. A túrára szerintem félversenyt, vagy esetleg trekkinget praktikus választani, de persze vállalható mással, akár váltó nélküli biciklivel is.
Weiden am See-n csak áttekertünk, az első megálló a Neusiedl am See-i vízpart volt. Itt ebédeltünk meg hozott anyagból. Túl nagy volt a nyüzsgés, Podersdorf szebb volt.Tovább haladva Jois mellett álltunk meg pár percre egy kis útszéli pihenőnél, Purbach mellett is csak elhaladtunk, majd az aszfaltozott mezei utakon továbbtekerve Oggauig mentünk. Egy kellemes kis kerthelyiségben cappuccinóztunk, majd felfrissülve indultunk tovább. Ruszt peremét érintettük csak, majd a B10-es alternatív nyomvonalára tértünk át, amelyik a tóhoz közelebb húzódik. Innét ugyan a tó víztükre nem látszott már, de hangulatosabb volt, bár kicsit gyengébb az aszfalt minősége.
Mörbisch am See-nél kimentünk ismét a vízpartig, amit nem bántunk meg: nagyon szép, hangulatos a strand, a színpad... Nyilván itt sem kellett már belépőt fizetnünk.
Jócskán elidőztünk, és már délután hat óra magasságában indultunk tovább. Pár perc tekerés után átléptük a határt (nem kérték az igazolványunkat). Ismét néhány perc múlva már Fertőrákoson is voltunk.
Megszálltunk, majd reggel kifizettük a két éjszakai szállást, és a holminkat a háziaknál elhelyezve kiürítettük a szobánkat is. A magyarországi oldalon indultunk tovább. Szinte rögtön, a falu végénél ki tudtunk jutni a tópartra. Bicikliút nincs itt, de tovább haladva sem, egészen Balfig. A fertőrákosi strand is korrektül nézett ki, de sajna szemét, és cigarettacsikk is akadt. Balfig az út gyengécske, szűk, de persze jól járható. Itt volt a túra legnagyobb emelkedője, de ez sem vészes. Útközben szép kilátás nyílik többször is a nádrengetegre, és a távolban a nyílt vízre is. Balf után jobb-rosszabb bicikliutakon haladtunk egészen Hegykőig, ahol egy étteremben palacsintáztunk. A következő állomásunk a fertődi kastély volt. Csak kívülről jártuk körbe, mert az időnkbe sem félrt volna bele, hogy betérjünk, illetve a bicajokat sem hagyhattuk őrizetlenül. A belső udvar felől szépen felújították, de hátulról siralmasan néz ki. A parkja szép, gondozott. A pamhageni átkelőig meglehetősen unalmas bicikliút vezet, és ráadásul oldalról sok helyen ágak lógnak be a bicikliútra. A határon gyors ellenőrzés után már mentünk is tovább Apetlon felé. Itt is meglehetősen egyhangú az út, és sajnos majdnem mindenütt (egész második napon) a kerékpárút a közút mellett haladt. Illmitz felé vettük az irányt, és itt tévedtünk csak el: a B20-ason akartunk egy kitérőt tenni, ehelyett a táblákat követve folyton csak köröztünk... sajnos a helyiek is tanácstalanok voltak, nem tudtak útba igazítani. Így lemondtunk a kis fertőzugi kitérőről, és megkerestük a vízpartra vezető utat. A kikötőig itt nem mentünk ki, hanem északnak fordulva a fertőzugi kis tavak mentén kerekeztünk tovább. Itt vannak kilátók is, távcsővel. A legmagasabbra fel is mentünk. Hat óra magasságában értünk vissza a kiindulási pontra, Podersdorfba. A kikötőben időztünk kicsit, majd megkerestük az autónkat, és felpakolás után visszautaztunk a szállásunkra. Este nyolc volt, mire onnét hazafelé vettük az irányt.
Sokszor megállva, itt-ott a biciklit tolva haladtunk, ezért tartott két napig a körút. Átlagsebességünk mindkét nap 15 km/óra volt. az első napi táv 68 km volt, míg másnap 75 km-t tettünk meg két keréken.
A bicikliutakon hatalmas forgalom volt, bár nem volt zavaró, mert előzékenyek az osztrák kerekesek. Körülbelül 5-80 évesig minden korosztály kerekezik...
Alighanem jövőre is el fogunk menni,. de nyáron, hogy strandolni is tudjunk, és akkor a kompolásos verziójú körutat szeretnénk megtenni.
