„... Ó, te őre a toronynak! Még meddig mardosod áldozatodat? Hiábavalók lesznek gyűlölködő fenyegetéseid...
És te, aki tömjént égetsz a vadállat előtt, miképpen jöhetsz hozzám, léphetsz szentélyembe, mutatkozhatsz trónom előtt e szavakkal: "Biztonságban érzem magam, és vagyok olyan hatalmas, hogy minden királyságot megdönthetek. Biztonságban vagyok, és így továbbra is elkövethetem ezeket az utálatos tetteket. Senki sem látott meg engem."
Én azonban láttalak. Láttalak téged, és meg foglak mutatni a nemzeteknek... Nézd, mennyire meghamisítottad tieid hazug tollával törvényemet és Oltáriszentségem alapítását! Még mindig azt mondod: "Hiszen nem lát engem Krisztus." Miképpen lehetséges, hogy te, aki azt állítod, hogy látsz, nem veszed észre, és nem ismered fel Megváltódat és örökségedet? Nálad még a vakond is jobban lát, mert felismeri lakhelyét.
Jöjj és bánd meg bűneidet! Vagy talán képtelen vagy a bánatra? Hullass szemedből könnyeket és tarts bűnbánatot! Jöjj, bánd meg teljes szívedből bűneidet, én gyengéden átalakítalak, és megbocsátom, amit elkövettél.
Ne sértsd meg többé Szentlelkemet! Megvetem a gőgöt és a fennhéjázást, de ha megbánod, nem kell félned. Látod? Megváltód nyújtja feléd a kezét!
A Szent Isten, aki a papságot adta neked és királyi ruhával ékesített, aki a tekintély jeleivel látott el téged, hogy legeltesd nyáját, most mint apa szól fiához: "A vadállat vagyonából semmit sem örökölsz, fiam, de tőlem, a te Uradtól örök életet kapsz: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged."
Hallom-e tőled ez áldott szavakat: "Örömtől ujjongok az Úrban! Háromszorosan Szent Istenemben örvend a lelkem, mert az üdvösség ruhájába, istenségébe öltöztetett engem. És mint a vőlegény, aki menyasszonyát ékesíti, soha nem hervadó koszorúval koronázott. Mint ékszerekkel díszes menyasszonyt, úgy ruházott fel ékszereivel.
Gyönyörködjön most bennem Háromságos dicsőségében az én Istenem! Szívemben és csontjaimban virágozzék ki a Tavasz! Mennyire örvendez a lelkem az Ő istenségében, ami annak a jele, hogy átistenített engem.
Te. aki minden esztendőben felékesíted a Földet, életet adsz szárazságának, és sokszínű virágágyássá változtatod, jöjj, ékesítsd fel szívemet és változtasd tavasszá, hogy örömükben így kiáltsanak az angyalok:
"Nézd! Jahve tavasza van benne! Most a teremtés Vőlegénye beléphet kertjébe, az Ő Paradicsomába. Most az Urak Ura örvendezhet benne, és csodálattal szemlélheti saját tükörképét. A Magasságbelit megilleti a szépség és a dicsőség. Dicsőség ruhája, ne késlekedj: Öltöztesd királyi bíborba gyermekedet!"
Méltóztass kegyesen meghallgatni engem, szabadíts meg nyomorúságos testemtől és mindattól, ami az én birodalmam volt, ami hatalmában és rabságában tartott ezen a Földön. Eljövök trónod elé, hogy szeretetem jeléül felkínáljam Neked a szívemet, az egyetlen dolgot, ami az enyém.
Ó, imádandó Vőlegény, változtasd szívemet tiszta szívvé, és isteníts át (részesíts isteni természetedben] a Szentlélek Isten, a Parakletosz isteni hatalma által! Ragyogtasd fel bennem Őt parúziaként, akkor élni fog lelkem és dicsőíteni fog Téged, a Háromságos Egy Istent."
Akkor én, Jézus Krisztus, így fogok neked válaszolni: "Megjutalmazom alázatodat, és hagyom, hogy feleméssze önmagát az átok. Az már nem lesz többé a te sötét társad, mert te szeretetre váltottad a bűnt, világosságra cserélted a sötétséget. És bár továbbra is testben fogsz élni, a lelked a mennyben jár majd, és szíved, amit nekem adtál, megtartja menyegzőjét. Igen gyermekem, mert miként a vőlegény örül a menyasszonyának, úgy fog a te Istened és Mindened örvendezni benned. A végtelen Jóság lesz a rokonod mostantól fogva."
 |
