Sziasztok! Mivel ide lettem küldve... :)

Elmesélek egy esetet, ami tavasszal, azt hiszem, májusban történt. Uszodába jártam, egyfajta csoportos "tornára", nagyon élveztük, jó volt a csapat. Maga a foglalkozás kereken egy óráig tartott, plusz az oda- és visszaút kb. 20 perc, öltözéssel együtt olyan két órás elfoglaltságot jelentett heti kétszer.

Egyik alkalommal munkából hazarohanva arra volt csak időm, hogy felkapjam az összekészített cuccom, és rohantam (gyalog!) az usziba. Már a munkahelyen is kellett valamennyire pisilnem, de különösebben nem foglalkoztam vele. Tudjátok, ez az a fázis, amikor még nem folyamatosan kapsz jelzést az ingerről, ergo nem kellemetlen, csak olyan 5-10 percenként jut eszedbe, hogy hamarosan majd illene egy vécét keresni... Nos, eléggé siettem, így a munkahelyen és itthon is elmaradt a dolog, és mikor elindultam, már eléggé kellett (10-es skálát szoktatok használni, olyan 4-5-re tenném). Gyalog tettem meg a 20 percet, a késés miatt szinte futottam, ebben persze némileg akadályozott a pisilési inger, így elég érdekesen nézhettem ki gyors gyaloglásban, kissé összeszorított combokkal. :)))

Odaértem az usziba, gyors öltözés (illetve vetkőzés, mivel az egyrészes fürdőruhát már otthon magamra kaptam), hát még éppen idejében érkeztem, a többiek már a vízben voltak, így gyorsan a vécé felé vettem az irányt, hogy megszabaduljak a terhemtől, mivel nem akartam teljes egy óráig ugrálni a vízben teli hólyaggal... Pechemre összefutottam egy ismerősömmel, aki belekezdett egy sztoriba (állást kapott, de ez most mindegy), gondoltam, meghallgatom gyorsan pisilés előtt. Olyan 5-6-os volt az inger, még annyira nem kellett szorítani, és aki nem figyelt tüzetesebben, észre sem vette, hogy bármi bajom is van :))) Szóval álldogáltam, gyűrögettem a törülközőmet, és hallgattam az ismerős beszámolóját. Addig-addig, hogy a pisilésre szánt két percem bőven letelt, és elhangzott a kezdést jelentő sípszó!!! Ijedten a vécé felé indultam, ahol is azt láttam, hogy mindkét fülke foglalt, pluszban még hárman álltak sorba... Gyors mérlegelés, és éppen akkor úgy éreztem, kissé alábbhagyott az inger, szóval lemondtam a vécézésről... Irány a víz!!

Ajaj, hát amint a vízbe merültem, éreztem, hogy ezt nem lett volna szabad... Nekem vízparton pl. mindig gyakrabban kell pisilnem, a víz valahogy ilyen hatással van rám... Csobogás, pancsolás, és valahogy telik a hólyag (ti hogy vagytok ezzel?!). Szóval elkezdődött az óra, én meg egy idő után egyre rosszabbul éreztem magam. Még éppen nem fájt a hasam, szóval jól voltam, legalábbis a körülményekhez képest. Csak éppen irtóra kellett más pisilnem. :) "Szárazföldön", normális körülmények között nem sokat tépelődtem volna, szaladtam volna a vécére... Na de óra volt, és a "tanár" nem nézte volna jó szemmel a kirohangálást, az meg a másik, hogy eléggé szégyenlős vagyok (suliból se mertem soha kikéredzkedni óráról, inkább tartogattam a végsőkig). Szóval maradt a "szenvedés", és igyekeztem úgy mozogni, fordulni, csinálni a gyakorlatokat, hogy senki ne vegyen észre semmit. Terhem persze egyre csak kikívánkozott belőlem, így egy-egy feladatnál, ami a csoport részéről csapkodásból, lögybölésből állt, hát szóval.... eléggé oda kellett figyelnem. :))) Azt hiszem, ekkor már elértem a 7-es szintet, néha-néha észrevétlenül kénytelen voltam odanyúlni, ezzel is segítve a visszatartást... Juj, még soha nem pisiltem medencébe, és ezúttal sem állt szándékomban, de amikor nagy nehezen eltelt háromnegyed óra, és még mindig hátra volt 15 perc, azt hittem, végem. Már csak ímmel-ámmal mozogtam, és egyre többször nyúltam magamhoz, próbálva észrevétlen maradni... Az egyik gyakorlatnál a már említett ismerősöm mellé kerültem, akinek odasúgtam, hogy "mindjárt bepisilek, már akkor is nagyon kellett, mikor elkezdtük...", ő persze ezen gonosz módon kicsit mulatott, és elkezdte mellettem fröcskölni a vizet, hogy még rosszabbul érezzem magam... Ekkor már tényleg kínlódtam, de szerencsére nem lett baj, véget ért az óra, következett a bérletezés, majd futás öltözni.

Uszodás élményeimnek mindig része a hosszú sorok a vécénél... Most is szinte mindenkinek az első útja ide vezetett. Nem voltam elég gyors (persze, kiszállni a medencéből csordultig telt hólyaggal külön művészet volt...), így már jópáran sorakoztak a vécénél, mire odaértem.... Az arckifejezésekből ítélve nem csak nekem kellett nagyon. :)))) Mivel írtam már, hogy nagyon izgat a tartogatás, élvezettel nézegettem a többieket, miközben én is majdnem bepisiltem.... Aztán láttam, milyen lassan halad a sor, és egy merész húzással úgy döntöttem, azért is kibírom hazáig!!! Ha már eddig ment... Kis kínzás. :))))) Szóval rohantam az öltözőbe, fürdőruci le, törölköző.... És ekkor vettem észre, hogy a bugyi bizony otthon maradt a nagy rohanásban.... Egy percre lemerevedtem, hogy úristen, most mi lesz, aztán elfordultam, és remélve, hogy senki se lát, felhúztam a passzos farmeromat, mintha mi se történt volna... Na ettől aztán teljesen kész voltam ismét, iszonyúan kellett pisilnem, és még bugyi sem volt rajtam... Csak a kedvenc farmerom... (Kicsit fel is izgultam a helyzettől). Az inger ekkor olyan 8-as volt, a hasfájás is elkezdődött, de úgy döntöttem, nem keresek vécét (visszamenni már nem lehetett felöltözve). 20 percet kellett még kibírnom, annyi a hazaút. Sötét volt már, én nagyokat sóhajtva, nagyon-nagyon összeszorított combokkal igyekeztem haza. Egy-egy saroknál megálltam és le kellett hajolnom, annyira nem bírtam már tartani. Kis regenerálódás után kiegyenesedtem, és újra elindultam. A farmer bevágott a puncimba, ez jó is volt, mert "segített" tartani a terhemet (legalábbis tudat alatt egy gátat éreztem ott lent ettől), másrészt picit rossz, mert izgatott is.... Együtt a két érzés most kicsit sok volt... A lift csigalassan mászott fel a legfelsőre, ahol lakom, egyedül utaztam benne, nagyon erősen szorítottam a kezemmel a lábam közét, nehogy baj legyen.... Juj, nagyon-nagyon-nagyon kellett. Szerintem még 10 perc, és végem lett volna... Hazaérve berobbantam a fürdőszobába, lerántottam a farmert, és az első cseppek is már a vécében landoltak... :))) Hú, nem mértem, hány másodpercig csurgattam, de nagyon sokáig. Iszonyú jól esett... El tudjátok képzelni? :)))) Utána szerintem masztiztam is egyet az ágyon, mert szerencsére senki nem volt itthon.

Hát, ez volt az én kis történetem. :)