Idézek :)

"Jó megközelítés szerintem az inspirációra koncentrálni.

Milyen inspirációk vannak?
Honnan indul ki és hová visz egy adott inspiráció?

Ha van valóság és van káprázat, akkor mindkettő inspirálhat minket a saját minőségéhez közeledni, és az egyik nyilván éberségre, tudatosságra, önismeretre és önmevalósításra késztet, a másik önámításra, önállótlanságra, a körülmények elemezgetésére és mások hibáztatására. A káprázatnak nincs valós tartalma, tehát mást nem tehet, mint utánozza a valóságot. A valódi inspiráció és a káprázat közt a lényeges különbség éppen az, hogy az egyik segít minket a következő lépésben, a másik pedig úgy tesz, mintha segíteni akarna, de az eredményt megkötőnek, hátráltatónak érezzük. Gyümölcséről ismerszik a fa.

A kérdésre tehát, hogy "honnan jön az inspiráció" úgy kaphatunk választ, ha azt vizsgáljuk, mire inspirál.

A rózsakeresztesek világképe szerint van bennünk egy isteni szikra, jelképesen a rózsa, ami az ember eredeti, tökéletes állapotára emlékeztet, mert magában hordja ezt a tökéletességet. A rózsa „illata” , vagy ennek az isteni szikrának a hatása inspirál minket az önmegvalósításra. Belső ösztönzésünk a tökéletesség átélésére ebből a szikrából ered és minél inkább eleget teszünk azoknak a felismeréseknek, melyek ebből az inspirációból származnak, annál jobban kinyílik a rózsa és annál tisztábban látjuk az utat.

Az inspiráció egy következő szintje egy tiszta emlék spontán feltörése. Van olyan inspiráció, mely csupán közvetetten ered a rózsából és közvetlenül egy saját emlék feléledése okozza. A belső út jelentősebb állomásai olyan kitörölhetetlen tapasztalatokat, emlékeket hagynak hátra, melyek akkor is felszínre törhetnek, amikor nem is ezzel foglalkozunk és a közönséges élet köti le a figyelmünket. Ilyen emlék, tapasztalat eredhet előző életből is.....