"Mikor „törvényes” a kappanháj?
A vitatkozó Úriember azonban mégse adta be a derekát, pedig maga is azok közé tartozott, aki zsebében kenyérdarabokat, pogácsákat hordott, és eszegette őket... Akár minden időben, mert enni mindig jó.
- De hát hogy van az, hogy éjjel élő emberek, például a nagyurak és vasutasok, lumpok és bakterek, rendőrőrszemek és a lámpásokkal foglalkozók, akiket nappal nem láthatni, többnyire megmenekülnek a „kappanhájtól”, még ha netán betöltötték volna is a hatvan évüket?
- Nagyságos uram - felelt Szindbád, mert bizonyos életkorba jutván maga is mindenkit tisztelt, aki őt tisztelte, mert csak így lehet az életben valóban csendesen boldogulni -, a nagyurak életmódjáról nem sokat tudok, de annyit bizonyosan, hogy esti étkezéseik előtt gyomrukat mindenféle hideg gyümölcsökkel, ananászdinnyékkel, fagylaltokkal lehűtik, szeretik a meleg langyos leveseket, a hideg vad- és marhapecsenyéket, a legkülönbözőbb mustárokat, amelyek¬hez tulajdonképpen mindennapi ember nem érthet, mert a mustároknak, ezeknek az ördöngös „extragónok”-nak annyi válfaja van, hogy az ember törheti a fejét, amíg egy zöld salátát (télidőben) a kellő állapotba tud hozni. A nagyurak kevés bort, igen kevés sört, de annál több pálinkát isznak, mert hiszen nekik dolgoznak a konyakgyárosok. Nem hallottam soha, hogy olyan, úriember, aki tokaji bort, francia konyak-, császárkörte-, benediktiner-keveréket valódi kínai teában fogyasztott volna lefekvés előtt, másnap lázasan, náthásan ébredt volna fel. Persze igazi rum és a szív teherviselőképessége is kellett a dologhoz.
- A vasutasok, bakterek, lámpagyújtogatók, szóval az éjjel járó emberek már kevesebb gesztenyé¬vel töltött fácánt vagy az abbék receptje szerint készült foglyot fogyasztanak, inkább hasa aljából, tokából való fokhagymás, babérleveles, korianderes abált szalonnát vagy az abahúsból való alig fűszerezett, füstölt májas hurkát, vagy véres hurkát eszegetnek éjjeli foglalkozásuk közben. De nem rossz a fagyos, rétesben főtt kolbász sem, amelyet például hosszú útjára visz zsebében az éjjel járó ember, persze asszony kell hozzá, aki türelmesen foglalkozik a kolbásszal, amíg abból tészta lesz. Azt mondják, felér a fürjpecsenyével, amelyet gombával, piros paprikával, zöld paradicsommal (vagy fordítva), de rizskásával tálalnak. A fürj-fogyasztó nyugodtan el lehet készülve a kappanhájra, de nem így például az uborka-fogyasztó, aki a kapros, babérleveles, szőlőfürtös, tormás uborkákat, vagy a koratavaszkor az éjjeli állomáson vagy a hajnali stáción a zsebében hozott fiatal hagymát jó darab kenyérrel és hideg sertéskarmenádlival eszegeti.
...Így beszélt Szindbád a „kappanháj” kérdéséről az Arany Kakasban, az Úriember azonban meggyőzhetetlen volt, s felkiáltott:
- Legjobb mindig spenótot enni!"
Krúdy Gyula: Szindbád. Részlet.
