Egy kiegészítést tennék Seeman 6. pontjához, illetve a világításhoz:

 

A szórt fény többnyire jó, de lehetnek olyan esetek, amikor jobb ha legalább az egyik egy kicsit keményebb, direktebb fény (pl. olajfesménynél), hogy ne vesszen el a festmény "domborzata", csillogása.

 

A standard repróvilágítás 4 lámpa a négy sarok irányából, így elég jó egyenletes fényt lehet elérni. Jó ha van a vakuknak beállítófénye, mert így ki lehet kísérleteznia világítást. Az egyenletességet könnyebb az árnyékokon mérni, ha a négy fény 4 árnyéka kb. egyforma árnyalatú, akkor jó az egyenletesség.

 

A festményekhez egyszerűbb, kisebb fejű vakuk is jók, nagyon szórt fény nem kell, legjobb a diffúz fény (a szórt és a kemény közötti átmenet, a tárgypontok kb. 20-25°-os szög alatt "lássák" a fényforrást).

 

Szobrokhoz nagyobb megvilágítófelületek is fognak kelleni, erősebben szórt fény is kell. (pl. 30-60°) Lehet, hogy kell 1-2 db, méteres nagyságrendű szoftbox, vagy ekkora, teljesen kivilágított ernyő / derítőlap. Függ a szobor méretétől is, nagyobb szoborhoz nagyobb szoft kell, hogy az egész felületen ugyanazt a jellegű fényt egyenletesen tudja biztosítani.

 

Még egy apróság: különösen kisebb méretű tárgyaknál, fontos a fotózás előtt egy alapos tisztítás / portalanítás.

 

Az üveg mögül nem mindig muszáj kivenni a képet, ha nem veszitek ki, akkor viszont a tárgy felől a gép felé nézve mindennek sötétnek kell lennie. (Háttér, stb, onnan ne tükröződhessen semmi az üvegfelületen.)

 

A tükörfelcsapás jó ha van, de szerintem anélkül is elég jó eredményt lehet elérni. (Ha nincs és mégis kell, akkor lehet sötétítéssel + hosszú záridővel (pl. 1/4s) és második redőnyre exponálással, vagy B idővel és manuális vakuvillantással pótolni.)