Ezzel mind egyetértek, csak néhány kiegészítés:

- A számoló- és számítógépek világában sajnos törvényszerűen romlanak biz. képességek.

- A tanárok (rendszer?) sosem tudták kezelni az átlagtól felfelé vagy lefelé eltérő diákokat, pedig ez fontos lenne.

- Igazán nem vagyok tanár ellenes, elvégre magam is érdekelt vagyok, igaz, felsőoktatásban. De bizony azért részben hibáztatom magunkat is. Középiskolai tanár barátnőm (idősebb, nagyon okos, lelkiismeretes) (és nem csak ő) meséli a kollégák rémtetteit. és akárhogy is nézzük, a tényleg, ki megy tanárnak? (Bmlyen hülye, nem rúgják ki az egyetemről.)

- A felsőoktatásban meg azt látom, hogy vannak rendszerhibák (tömegképzés, tan. és vizsgaszab. filozófiája, de én nem csípem a kreditrendszert és bolognát se), hallgatói problémák (sokan butábbak, nem akarják magukat megerőltetni a papírért stb.), de bizony kicsit mi is hibásak vagyunk. Nem mindig van elég magasan a léc, nem tudunk foglalkozni az egyes emberekkel. A számonkérésben is ált. a "visszabüfiztetés" (bocs) dominál, nem a probémamegoldó képesség fejlesztése. Igaz, ez nem csak rajtunk múlik, néhol egyáltalán nem, de azért...