Bár már válaszoltak többen, de nekem is ide kell irnom: nagyon örülnék, ha lennének óvó bácsik. (És h a tanító eredetileg férfi szakma volt, arról se feledkezzünk meg.) Én találkoztam eggyel személyesen is, és nem csak az alacsony fizetések jelentennek akadályt, hanem a környezet reakciója is. (A tapintatosabbak papucsnak, a kevésbé tapintatosak homoszexuálisnak titulálták.) Svédországban támogatják ezt a törekvést, (férfiakat a gyermekintézményekbe), azt nem tudom, milyen eredménnyel.

Ugyanez a gyessel kapcsolatban: én több férfitól hallottam, h boldogan kiszállnának fél évre a munkahelyi taposómalomból, és lennének a gyerekükkel, de ezt a munkahely se tolerálja és a környezet se. Hiszen itt is az jelent meg valamelyik hozzászólásban: ha egy férfi gyesen van, annak egy oka lehet:  lúzer, aki nem képes annyit keresni, mint a felesége...,

Na mindegy, az is skandallum volt, mikor anno az első bátor nők beléptek az egyetemekre, majdcsak változik ez is.

Egyébként én nem akarok meggyőzni senkit, aki a hagyományos nézetek híve.  Nemi szerepek vannak, de nincsenek kőbe vésve, főként azoknak irogatnék itt, akik örülnek, h mások is vannak, akik így gondolják.

Ami a türelmet illeti, sztem aki elég időt tölt a gyerekkel, az kénytelen kifejleszteni ezt a nemes tulajdonságot saját magában. Én legalábbis bevallom, h nem így születtem, de villámgyorsan rájöttem, h csak magamat szívatom ha én is ideges leszek a hisztiző gyerekkel. Ja és senki nem oldja meg a problémát helyettem.

Ami a lányos meséket illeti, engem olyanok érdekelnének, amikben a lányokkal más is történik azon kívül, h várnak a királyfira. :-)