144000 2007.09.14 0 0 566 „Oly sokszor nyújtottam felétek királyi jogaromat, hogy elérjelek titeket, és olyan sokszor jöttem el hozzátok, hogy megillatosítsam fejeteket. .. Teljes Szívemből megáldalak téged és azokat, akik az isteni tűz oszlopai lettek, és készek átadni szavaimat ezekben a sürgető üzenetekben. Megáldom azokat, akik önként és szeretettel megtették mindazt, amire képesek voltak, akik szeretettel és lelkesedéssel készek voltak az igazság megismertetésére, hogy kereszténnyé tegyék ezt a kereszténységét vesztett népet. .. Művem dicsősége, hogy minden lelket Szentséges Szívembe hoz. Ha nem sietek jogarommal tanítványokat támasztani, nem borul virágba a fügefa, nem marad gyümölcs a szőlőtőn, és juhaim még jobban szétszóródnak, míg végül egy sem marad a nyájban. A Jóság és az Irgalom nem tudja elviselni, hogy oly sok lélek tart az örök tűz felé. Kezemben a Szívemmel továbbra is szüntelenül és fáradhatatlanul betekintek minden szív ablakán, hogy felébresszem és istenségem izzó szeretetébe vigyem ezeket a lelkeket. Akkor a rendkívüli és megszentelt kegyelmek áradatával szívük oltárára helyezem a szükséges erényeket, hogy teljes egységben legyenek az Atyával, énvelem és a Szentlélekkel, és belemerítem őket a menny örökkévaló boldogságába és a mi gyönyörűségeinkbe. Ó nemzedék, nem kaphattál volna nagyobb segítséget e könyvnél erre a nyomorúságos időre! Egyházam nem kaphatott volna ennél nagyobb adományt megújulásához, de Egyházam újból hibát követett el, mert nem értette meg szándékaimat...”