gould Creative Commons License 2007.09.13 0 0 1533
Gondolatok versben

 

 

Valahol mindig azt akartam tudni,

Milyen is az: tiszta szívvel igazán szeretni. 

Milyen az, mikor lángra gyúl az ember,

És úgy érzi nem fog rajta soha semmi fegyver.

 

Te vagy az, kit a lelkem oly nagyon vár,

És aki rég beírta a szívembe magát már.

Onnan nem törölhet ki téged semmi,

Remélem ez ellen már nem is fog tenni senki.

 

Te vagy már nekem a kezdet és a vég

Nem kell ezt mondani, tudod te ezt már nagyon rég

Te jelented nekem a lelki támaszt,

És olyan sok kérdésre a megnyugtató választ.

 

Nem rettentett meg engem az a húsz év

Se régen, se most, mert bennem él még a hév.

Nem az évek számítanak, hanem a szerelem

Amit irántad érzek, s nekem ez lesz a kenyerem.

 

A nagybetűs ÉLET tudod oly furcsa

Hiszen nincs seholsem – mint egy könyvben – az megírva

Hogy kinek mi lesz e Földön a sorsa,

Kinek jut csak egy szelet, és kinek az egész torta

 

Hogy mennyi idő adatik meg, senki sem tudja,

Az ember csak akkor lesz boldog, hogy ha

Mindazt maradéktalanul élvezni tudja

Amit a sors megad, és lesz rá gondja.

 

Legyen az egy nap, egy hét, egy évtized

Az ember csak igazán akkor érti meg

Amikor számot vet majd egyszer az életével

De ez az idő még – remélem – nem most jő el.