"Az "ugyanaz" szó sajnos inkább statikusságra mint dinamikára utal"
"Hogyan jellemeznéd azt, amiben minden benne van (ahogy a semmi is)?"

Egy biztos: dinamikusnak semmiképp... mivel örök, így változatlannak kell lennie. Egyébként értem, mire gondolsz, de én nem mondanám a dolgokat egylényegűnek, inkább csak azt gondolom, hogy egy tőről fakadnak, egy egységet képeznek, de semmiképen sem azonosak. Továbbá azt sem gondolom, hogy ez a megnevezhetetlen valami jelentené a dolgok lényegét, inkább azok alapjának látom.

Az egot meg nem ártana korrektül definiálni, mert azt sem tudom elképzelni, hogy csakis az hozná létre az összes különbséget minden dolog között, vagyis nélküle egyáltalán nem is lehetne élővilág. Különben is, akkor csakis az ego akarhatna valamit(ami nélkül semmilyen cselekvést, így változást sem tudok elképzelni), mert ez a
fogalmakon túli "lényeg" amiben minden benne van bizonyosan nem akar semmit.

"Odalép valaki, és lekever egy pofont. Meglepődsz nem? Erre lekever egy másodikat, harmadikat... Ha nem gurulsz be, tudatos vagy (vagy hülye), ha igen, sematikusan működik az egód. Ahogy másoké is."

Szerintem ahány ember, annyi reakció, ráadásul a tudatosságnak is vannak szintjei...

"A tudatosság az abszolút real-time. Nincs idő másra, csak a jelen pillanatra. Nincs idő sem a múlttal, sem a jövővel való foglalkozásra. Csak a MOST van. Ez a tudatosság."

Szerintem a MOST önmagában nem elég, mert simán lehetsz az adott pillanatban is a kivetítéseid között. Kell még hozzá az is, hogy elfogulatlanul nézzed a dolgokat.