GELLÉRT OSZKÁR: SZALMASZÁLAK

Ó fecske, bölcs kis állat, hogy elnézlek, csodállak,
Mikor, hogy sárbul épült váracskád, fészkedet,
Legyen, mi öszetartsa: te csőrödben szeded
Hozzá, téglái közzé, a gyönge szalmaszálat.
Ó asszony, csak ne vess meg sok ócska, semmi-dolgot,
Kapaszkodj csak beléjök s így léssz vigyázva boldog -
Fészkünk e szalmaszálak tartják keményen össze:
Örülj, hogy valakid van, ki egy élten keresztül
Megszabadit sok apró, kényelmetlen kereszttül,
Hogy van, teszem, ki fátylad a kalapodra kösse,
Ki nap-nap poharadba tölti a borodat,
Ki, ha a fejed fáradt, bus-hiven borogat
S hogy van, kinek, ha gondja már torkig tornyosul,
Feje alá te tolod a karod vánkosul.