Először is, szeretném leszögezni, hogy az adott témában tett mindkét hozzászólásom tartalmazta a "tisztelet a kivételnek" formulát, és ezt komolyan is gondolom! Továbbá elnézést kell kérnem a "politikai tiszt/vörös szemüveg" szófordulatért, de először azt gondoltam, hogy egy, az átkosból ittragadt szemellenzős mundérvédővel van dolgom, de az érvelések színvonalából be kell látnom, hogy tévedtem.

"A történeteid lehetnek igazak, részben igazak és olykor félinformáción is alapulhatnak. Egy időben gyűjtöttem a katonák történeteit, de amikor harmadszor hallottam ugyanazt a sztorit..."

Az a baj, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa! A honvédségi anekdotás index fórum olvasása mellett nem azért ajánlottam a kocsmai látogatást is, mert én gyakorló alkoholista vagyok, hanem mert ott főleg 40 évnél idősebb volt sorkatonákat találsz, akiknek a döntő többsége szembesült azokkal az anomáliákkal, amelyekről írtam. Ami a story-k valóságtartalmát illeti, a saját magam által megéltekért jótállok, de a többit sem írtam volna ide, ha nem általam szavahihetőnek tartott emberektől hallottam volna. Ezért is nem idéztem pl. internetes fórumokon leírtakból, ahol számomra ismeretlen a forrás...

"A magyar társadalom alapvetően nem ismerte és nem ismeri a hadsereget."

Azt a részét, amely elismerésre méltó, azt szereti és tiszteli! Ilyen pl. a Légierő! Mert a pilóták azok valóban jól végzik a dolgukat, nem alkoholizálnak, nem a beosztottak kínzásában élik ki magukat, és időnként a gyakorlatban is emberfelettit nyújtanak. Ezt tudják az emberek is, és több újságban olvastam, hogy Barcs bombázása után az emberek _megtapsolták_ a határtérségben ellenőrzőrepülést végző magyar Mi-24 helikoptert. Vagy a másik esetben, a saját szememmel láttam, hogy milyen üdvrivalgás fogadta a kecskeméti repülőnap civil látogatói részéről Vári Gyula őrnagyot, közvetlenül azután hogy másodszor is elnyerte az "As the Crow Flies" serleget Angliában. Tehát nem arról van szó, hogy a civilek nem értékelik a komoly teljesítményt nyújtó katonákat, hanem arról, hogy nem nagyon volt kit ünnepelni a pilótáinkon kívül. Talán majd most, a missziókban kiválót nyújtó katonák kivívhatják a társadalom elismerését. Abban biztos vagyok, hogy Hamburger, Recon, és a többiek mindent meg fognak tenni érte...

"Hogy a szlovák, lengyel és cseh lakosság ennyire elkötelezetten magáénak érezné a hadsereget? Nem hiszem!"

Most nem kezdem el bizonygatni, de keress vissza M. Zoli hozzászólásai között, az utóbbi pár hónapban kétszer is írt a szlovák lakosság viszonyáról a hadseregéhez. Márpedig neki lehet hinni elsőkézből, hiszen ő szlovák! A cseheknél szerintem kb. ugyanez a helyzet, a lengyelekről pedig elég annyi, hogy keresd meg a YouTube portálon azt a videót, ami a lengyel csapatok varsói búcsúztatásáról szól, az irakba indulás előtt! Óriás tömeg, virágokkal, lengyel zászlókkal, taps orkánnal. És nézd meg, hogy mi zajlik egy magyar missziós egység búcsújánál? Csak a feljebbvalók és a hozzátartozók, meg maximum 1 perc a tévéhíradóban. A lengyelek indulását az ottani tévé élőben közvetítette, onnan van a YouTube felvétel is...

"Nagyon sok ember nem is tudja mi történik és annak milyen veszélyei lehetnek közép, vagy hosszútávon. Marad a sajtó és a médiák, valamint a civil lakosság számára készült "modern" és persze "szakmai" elméletek."

Ebben nincs vita köztünk, szerintem is így van. Sajnos!