Lovasterápia Csemőn = tv2-Actív, 2007.09.02.

 

Műsorvezető: - Utolsó reménysugár. Imre idejét és energiáját nem kímélve próbál segíteni a rászoruló gyerekeken. Azon munkálkodik, hogy a mozgásképtelen apróságok egyedül is képesek legyenek járni. A gyerekeknek hatalmas élményt jelent a patás négylábúak között gyógyulni, a pacik pedig szelíden tűrik, hogy a kis betegek a hátukon ringatózzanak.

 

Nagymama: - Hello, Máté! Na, milyen volt, tündérkém?

Máté: - Jó!

 

Riporter: - Máté éppen befejezte a lovaglást. Nagyijával együtt immár másodjára veselkedett neki a feladatnak, hogy közelebbről megismerje Vihart. Nem csak ő, hanem rajta kívül még az itt ücsörgő gyerekek is arra várnak, hogy Vihar hátán róják a köröket.

De a gyerekek között felfedezünk még valaki mást is. Hogy Szervét Tibor mit keres itt, azt hamarosan meglátják.

 

Domina Imre: - Gyere Dávid!

 

Riporter: - Dávid már rutinos, ő már negyedik éve koptatja Vihar hátát. Mozgásszervi panaszai miatt jöttek lovasterápiára, bár az elején nem hittek a sikerben.

 

Bende Tiborné: - Itt ültem mögötte, de el tudtam tőle távolodni, és fogta a kantárt és nem esett le. Én csak lestem, hogy úristen, ilyen állapotban a gyerek, és megül a lovon?

 

Riporter: - Nem Dávid az egyetlen, akin segített a terápia. Domina Imre immár negyedik éve küzd, hogy a hozzá járó sérült gyerekeken segítsen. Minden szabad idejét arra szánja, hogy egy terapeutával kifejlesztett módszerrel fejlődést érjen el náluk.

 

Domina Imre: - Figyeled a ló két hátsó lábát, ahogy megy előre, a hátgerincen egy olyan impulzust küld a letett ülőcsonton a gyereknek az agyába, ami gyakorlatilag az emberi járás, egy normál emberi járásnak a képével felel meg.

 

Riporter: - Ezáltal a gyerekek képesek lesznek napról-napra többet megtenni azért, hogy járjanak. Ezzel még nincs vége. Imre kifejlesztett egy járógépet is, ami úgymond második fázisként segíti a fejlődést.

 

Domina Imre: - Ebben viszonylag szabadságot adunk a gyereknek, ugyanakkor következmények nélkül gyakorolhatja az egyenes előremenő járást.

 

Riporter: - Gyakorolhatják most, és még talán pár hétig, mert hogy mindez addig működik, amíg nem lesz rossz idő.  Imréék egy fedett csarnokot próbálnak létrehozni, ahol az időjárástól függetlenül tudnának a gyerekekkel foglalkozni.

 

Domina Imre: - Erre a területre próbálunk összehozni egy fedett foglalkoztatót, hogy tulajdonképpen a tevékenységünk télen-nyáron egyformán folytatódhasson.

 

Riporter: - Csakhogy ez, mint látják, még sehogy sem áll. És amíg ezt nem sikerül összehozni, addig a gyógyulás az időjárástól függ. Pedig igényük télen-nyáron lenne rá.

 

Bejátszás a Valami Amerika c. filmből.

 

Riporter: - Szervét Tibor, a Valami Amerika sztárja, szintén Imréhez járt lovagolni. Így ismerkedett meg a gyerekekkel. Azóta szívügyének érzi, hogy segítsen rajtuk. Novemberben egy előadást szervez, amelynek a bevételét a hiányzó csarnok megépítésére ajánlja.

 

Szervét Tibor: - Segítségre van szükség, mert különben egy helyben jár, tehát különben Imre szélmalomharcot vív.

 

Riporter: - Itt nincsenek egészséges és beteg gyerekek. Mindenki egyenlő, együtt játszik, sőt segítenek egymásnak. Kézen fogva, vagy simogatva, de együtt. Mint például Imre fia Imi, aki nap mint nap foglalkozik sérült barátaival.

 

Imi: - Hideg neki?

Domina Imre: - Lehet, hogy hideg neki, lehet.

Imi: - Igyál szépen, Dávid.

 

Riporter: - És ezen a ponton van mit tanulnunk a gyerekektől. Ha könnyebben elfogadnánk, hogy ők is ugyanolyan érző emberek, mint egészséges társaik, akkor talán a sajnálkozáson túl könnyebb lenne észrevenni azt is, ha segítségre szorulnak.

 

Műsorvezető: - Nemhogy télen, de a rossz idő miatt már ma sem ülhettek fel Vihar hátára a beteg gyerekek.