A szabadesés egyetemessége nem egy matematikai állítás. A matematikai állítások kivétel nélkül halmazokról szólnak és nincs közük semmiféle méréshez vagy a természet bármiféle működéséhez. A geometria axiómái egyenesekről és pontokról szólnak, továbbá az illeszkedés relációról, de ezek mind-mind csak halmazok. A valószínűségszámításban az események és a valószínűségi mérték is csak halmazok. Az analízisbeli valós számok is halmazok, a függvények is halmazok, a függvények terei is halmazok, azok lineáris operátorai (pl. deriválás) is csak halmazok, de még a terület fogalma is, ami bizonyos ponthalmazokhoz egy számot rendel, is csak egy halmaz. Minden, minden csak halmaz. Nincs benne szabadesés, meg fény, meg anyag, meg impulzus, meg idő, meg ki tudja még micsoda. A matematikában minden halmaz és magasról szarik a természetetre.

Miután ezt tisztáztuk, azt is tisztáznunk kell, hogy mindenki olyan axiómákat (halmazokról szóló állításokat) választ magának, amilyen neki tetszik. Aztán megkérdezheti hogy egy konkrét (halmazokról szóló) állítás a választott axiómákból következik-e vagy sem. Na így néz ki egy matematikai probléma. Az, hogy "miként oldjunk meg egy egyenletet" az nem egy matematikai probléma, hanem egy emberi-didaktikai-pszichológiai probléma. Az hogy "mi ennek meg annak az egyenletnek a megoldása" szintén csak egy emberi-didaktikai-pszichológiai probléma. Az iskolában (egyetemen) annyi ilyen (rossz) kérdést tesznek fel a nebulóknak, hogy nem csoda, hogy a végén nem tudják, mi fán terem egy matematikai probléma. A matematikusok viszont jól tudják és szarnak az olyanokra, akik nem tudják.