És most, hogy aktuális, Optika örökérvényű opusza:

A Beacon lerohadt a kukacom,
avagy Beac Béla hazaüzen
(ál-népdal)

Édes rózsám nem várok a tavaszra
Mondtam néked elmegyek a Beacra.
Már Magyarkútnál elhagytam a pipámat,
De soká látom pirospozsgás orcádat!

Ha elindultam most már bánja a rosseb,
Gumicsizmám egy számmal lett most kisebb.
Vagy a lábam nőtt a nyáron nagyobbra,
Zoknim húzom ragtapaszos halomra.

Csóványosnak de magas a teteje,
Nadrágomnak kireped az eleje.
Dörzsölte már épp az izém eleget,
Éreztem ott sajgó hideg-meleget.

Kisinócon babkonzervem zabálom,
Nem csak lábam, étvágyam is nőtt nyáron.
Azt gondolom nem lesz ebből tévedés,
Törökmezőn szétfeszít a hasmenés.

Itinerem, haj de jó hogy velem vagy,
Jópár szép lap, kellemes és igen nagy.
Jelzés, táv és a sok szint-emelkedés,
(Majd) meg lesz kinél jellemző székrekedés.

Hegyes-tetőn a távolba RÉVedek
Jön az eső, remélem hogy tévedek.
Erős huzat elfújja a kalapom,
Lehet hogy ez nem éppen az én napom?

Nagymarosnál a komp éppen pont ott vót
Dinnye helyett megettem egy kompótot
Felszállok és átszelem a habokat
Seggembül meg kiűzöm a babokat.

Meredek jön nem lehet, hogy feszítsen,
Ki itt megy már nem szabad, hogy veszítsen.
Fáradtságtól lecsukódik már pillám,
Fene enné, ez még csak a Nagy-Villám!

Kis Pistának hívják itt a fővadászt,
Le is puffant mindenkit, kit úton lát.
A többiek meg a betonon kavarnak,
Nem mondom hogy: csak egy kicsit zavarnak.

Kisrigóban egy sör mellett mar a bú,
Ragulében nem ízlik a marabú.
Máskor finom, most pedig csak nyammogok,
El innen hát! Újra tovább cammogok.

Sikároson a hold ragyog felettem,
Szenyóimat mind egy szálig megettem.
Szememnek a sötétet kell szoknia,
(Mert) lámpámat elcseréltem egy zoknira.

Dobogókőn a vihar is belefér
(Ha) így lassulok, minden csiga utolér.
Mennék én már, beragadok a sárba,
A jelzésekből megint eltűnt a sárga!

Az esőkabát szétszakad egy bokorba,
Nem is tudom, mitől leszek mogorva.
Merre vagyok? Nem tudom már mióta,
Asszony mondta: eltévedsz idióta!

Lajosforrás: a büfésnő vicsorog,
Kulacsomba egy kicsi rum becsorog.
Dalolászva a Holdvilág alattam,
Felfordultam, vagy rossz felé haladtam?

Kevély-nyereg, de soká jön teteje,
Ha felérek megpihenek végére.
Aztán mégis nem férek a gatyámba,
Mer véletlenül beülök egy gyertyába.

A téglagyárnál feltűnnek a rosszlányok
Oly rondák vagytok assziszem, hogy okádok.
Elrohanok s csak az nékem a furcsa
(Ily) hamar még nem jutottam el a Csúcsra.

Világosban érkezem a nyeregbe,
Virág is van, s ott felejtett gereblye.
Belelépek, jól kupánvág, barátom!
Míg felébredek ellopták a kabátom.

Hülye hómlessz add csak vissza, utállak!
Azt hiszed, még bírok futni utánad?
A sátornál fagyott csontvázra lelek,
Reggelente Hűvösek már a völgyek.

Benn a célban svédacélból legények,
Ájronmenek vagy mifenék szegények.
Már ettek-ittak, s jót aludtak, hiába:
Ki most érkezik, rohadtul fáj a lába.

Hogy jövök-e még, s indulok-e Beacon?
Nem tudom mert lerohadt a kukacom.
Még azt se tudom, mikor látom tanyádat,
De addig is csak csókoltatom anyádat!