PRÓFÉTÁK SZÜLETÉSE. (Ézs. 6, 1-8.)

"Így készülnek Istennek szószólói az emberek között.

Leszállnak a bűntudatnak a mélységébe. Szembe kerülnek az élő Istennel, aki szentségben uralkodik mindenek felett. Ebben a találkozásban feljajdul a lelkük. Elviselhetetlenné válik számukra az, hogy ennek az Istennek a színe előtt olyan emberi élettel kell megjelenniük, mint amilyen az övék is. Gyötrelmes teherré válik a bűn.

De azután felemelkednek az üdvösség bizonyosságának a magasságába. Megrendült önvádjukban csodálkozva tapasztalják meg, hogy a Szent Isten őket, a bűnösöket, mégsem taszítja el, hanem figyelmébe, sőt munkájába veszi. Átélnek valamit, ami előttük is titok marad: megszabadulnak a bűnnek szennyétől. Tiszták már Isten előtt.

És azután elindulnak a szolgálatnak az útján. Megértik, hogy a megtisztulás, amit elnyertek, nem öncél volt, hanem felavattatás. Azért égette ki Isten belőlük a bűnt, mert fel akarja használni valamilyen fontos szerepre az életüket. Meg is hallják az elhívó szót. Fel is ajánlják az életüket. És attól kezdve nem a magukéi, hanem az ő Uruk Istenükéi, aki rendelkezik velük."