Juhász Gyula: Harangjáték

 

A pillanat,
Mint temetőben a gyík, úgy szalad.

 

A percek,
Mint sivatagban a homok, peregnek.

 

Az órák,
Mint vándorok, az útat egyre rójják.

 

A napok
Mennek, mint körmenetben a papok.

 

Az élet
Elmúlik, mint felhői a nagy égnek.

 

Az örökkévalóság
Hullatja szirmait, miként a rózsák.

 

De gyakran
Ott van a tovatűnő pillanatban.