*felhő 2007.08.28 0 0 3743     Sárhelyi Erika   Féltés   Látod, kedves, lassan alkonyul az év, bíbort, lilát vesznek magukra a fák, s a lobogó nyár mint üdezöld repkény futja be homlokunk gyöngyfényű falát. Csípősek már az álmatag reggelek, ólmos hétfőket mutat csak a naptár, most jobban kell, mint máskor, a két kezed, s minden szó melegít, mit valaha mondtál. Tudom, az ősz nem más, mint múlékony heg az esztendő festetlen, tiszta arcán. Kezem a kezedben mégis megremeg egyszer elvisz tőlem korán... túl korán.