*felhő 2007.08.28 0 0 3719     Szeitz János: Megbékélés Foszlik a tél üde szép takarója, behorpadt lábnyom koszorúja korom, már sarjad alatta az idei gyom, s tavaszt ígérnek víg röptű madarak. Alkonyi fényt szűr a függöny a falra, képét a csenden át oda vetíti kibomlik a forma és színei: a kedves arc, a szemek és az ajkak. Örökre nézem, örökké csodálom, amint az emlék a vágyat élteti arcára fényszőtte mosolyt derít; fájdalmas szép volt, ahogy elbocsátott.