Nem tartom szerencsés dolognak kívülről beledumálni másnak az életébe, de annyira egyértelműen megfogalmazod a kétségeidet ezzel a kapcsolattal szemben, hogy nem tudok megoldást adni a jobbá tételére. Az kevés, hogy a párodnak vannak jó tulajdonságai, mert lehet akármennyi, lehettek Ti a két legjobb ember a világon, attól még nem biztos, hogy ideális, vagy akár csak kicsit is boldog pár lesztek, ha egyszer nem vagytok összeillők.
Egyetértek ereik-kel, könyörületből nem szabad együtt maradni valakivel. Nagyon nehéz úgy szakítani, hogy ne törd össze, ne okozz sebeket a másiknak, aki ragaszkodik hozzád, nem is tudnék/mernék erre tanácsokat adni. Mindenesetre úgy tűnik, már beszélgettetek erről, és ezt az egyet tudom csak én is javasolni, hogy minél többet beszéljetek róla, talán valahogy sikerül közösen valami megoldást találni, talán belátja ő is, hogy ez nem az ő hibájából történik, hogy nem az ő szégyene, ha nem működik a dolog, és ha újra próbálkoztok mással, még lehet esélyetek boldog kapcsolatra külön-külön. Rohadt nehéz dolog a szakítás, ha csak az egyik menne, aki nem is gyűlöletből szakítana, ráadásul szereti emberileg a másikat, és nem akar neki fájdalmat okozni.

Elhiszem, hogy úgy érzed, kifutsz az időből a gyerek miatt, de egy rosszul működő kapcsolatba gyereket tervezni, nagy-nagy hiba.

Beszélgessetek rengeteget, nem szabad szőnyeg alá söpörni a problémákat. Azután legjobb tudásod szerint valamilyen irányba hozz egy döntést ami mellett végleg kitartasz. Ebben a korban már nincs idő rá éveket elvesztegetni.