Senkit sem kényszerítenek arra, hogy megmássza a Mount Everestet. Indulás előtt azért célszerű ismereteket szerezni a várható nehézségekről, nem csak arra gondolni, hogy fent fogom lengetni a zászlót meg nagyon hepi vagyok. Mert aki nem számol a nehézségekkel, az könnyen elbukik.

Nagyon sok elkeseredett anyukát láttam, mert pl. nem tudott szoptatni. Ma már az a trendi, ha minél tovább anyatejes a baba (ami persze jó) de sokan vannak, akiknek minden próbálkozásuk ellenére nem megy. De ha csak a rózsaszín ködös történeteket hallják állandóan, akkor kevesebbnek érzik magukat, vagy rögtön az eljén feladják, holott egy kis kitartással lehet, hogy nekik is menne.

A másik: egy barátnőm a szülés után hetekig nem tudott rendesen pisilni. Utólag derült ki, hogy ez nem is annyira ritka. De ő teljesen bepánikolt miatta. Ő is mondta, hogy ha hall ilyenről vagy rendesen tájékoztatják, akkor nem aggódik, tudja, hogy ez normális. De folyton csak a rózsazsínködös szüléstörténeteket hallhatjuk (vagy az extrém rémtörténeteket) hogy: "és akkor a hasamra tették a babucit, engem azonnal a földöntúli boldogság töltött el, hogy anya lettem"