Megfogom gondolatom, s aszerint teszem szavam, úgy kell lenni ahogy kimondom
Úgy olvasok gondolatokban, mint tenyeremben
Tudom mint kell mondanom, hogy meglegyen, szavam átok
Ki megteszi sovánnyá teszem, magam csak hízok, egyre kövérebb leszek
Ha ketten találkozunk ugyanúgy, mindketten másikra mosolygunk, ketten mondjuk ki az átkot
Ő tudja, és én is tudom
Úgy isszuk átkot, mint vizet, az átkot szeretem
Csontom és bőröm között nincs semmi, de ezt el nem fogadom
Ki rám mosolyog gyűlöletemet fogja kiinni, gyűlöletemért pénzt nem kérek, fogom és elveszem
Ha tehetném mindenkin áttaposok
Boldogságot nem ismerem, arcom mosolyog, nem engedek mosolyom mögé nézni, ki meglátja arra átkot szórok
Átkom visszacsap, szeret engem, de tagadom, hogy szerencsétlen vagyok
Gazdagságom fitogtatom
Szép ruhába öltözöm, kit átkom megfog, szépnek lát engem
Ha kell ölök, ha kell gyilkolok, ha kell saját gyermekem vérére taposok, kéjt örömnek mondom, kéjt örömnek gondolom
Rablás kenyerem, más kenyere kedvesebb nekem
Élvezem, ha elvehetek
Élvezem, ha nagy lehetek
Dühömet növeli, ha valaki megáld engemet
Ki megáld, ellenem áll, próbálom, de eltaposni nem bírom
Fogok egy fekete leplet, rápróbálom
Úgy hasad el, ahogy ráborítom
Fekete lepedő sziklája mellbe vág
Fogom a következőt, más az alakja, más a formája, feketesége csak alulról látható
Fogom és hajítom, ahogy hajítom magamra esik
Ki áld fényben áll, fénye rám esik
Áldása rám hullott lepedőt ismét elrepeszti
Sötétségben állok
Átkaim nem engednek kinéznem
Átkaim megfognak megkötöznek
Átkok gúzs kötelek
Én szőttem, én terveztem, útjára én engedtem
Hogy kinézzek átkot valaki vegye el
Csomóját kioldja valaki? csomóját magam nem lelem
Kötele síkos, úgy van összeszőve, csomója elbújik
Hazugság betakarja, gyűlölet eltakarja
Mond valaki még áldást, rám gyilkosra?
Mond valaki még áldást, rám, mást keserítőre?
Ki mondja rám? légy áldott!
Átkomat ki töri meg?
Ki mondja ki? megbocsátok
Ki veszi az erőt? megbocsátást szívből kívánni! ó ki?
Átkot magamról magam le nem vehetem
Átkom üldöz engem
Sötét leplek borítanak, csak az áldás tudja megemelni
Beléd kést döftem, áldanál engem?
Téged megfojtottalak
Szegénységben fürösztöttelek
Nem vettem el mást, csak mi kedves volt neked, csak mi legkedvesebb volt neked
Véredet kiszívtam, megtapostalak
Ki áld meg engem?
