Az 1000:1 arány azt jelentené, hogy Magyarországon 7 jó galambász van.
Talán túl sötét kép, de ki tudja?
A galambok azért egyre többet tudnak, mégha látjuk is a sok bénázást.
Van egy galambom, ami élben szállta az Athén-Győr távot. Még 10 éve is túlzásnak tűnt egy ilyen verseny, aztán az Olimpia idején mégis sok madár hazaszállt.
A katasztrófa-Rostockot 12-ből 9 galambom megrepülte, úgy 3-at nem is fogok belőlük kiselejtezni.
Gyerekkoromban ha hazajött egy galamb Rostockból, a gazdája a rostokinak hívta.
Egy 400 kilométeres verseny közepén átbicikliztek a szomszéd utcába, hogy hogy áll a vetélytárs. Ma pár perc a lista.
1930-ban, az első Linz 50%-os veszteséget hozott. Igazi csúcsteljesítmény volt egy madárnak Linzből nyerni, úgy két nap alatt. Ma meg a fiataljaim játszva repülik.
Szóval van fejlődés úgy általában. Amivel előhozakodtam az Koja56 tételére volt válasz (miszerint a tenyésztő a módszeréhez kell szelektálja az állományát) annyiban, hogy a tenyésztők kb 90%-a nem halad előre a tenyésztésben, ezért aztán a módszerhez sem tud igazítani semmit.