Na mi van kezded ujra?

 

Hát drága olvtársam, nekem kettő lányom van és egy unokám. A két lányommal egyszer-egyszer voltam mentővel benn a kórházban, mind a kettő alkalommal jóval elmúltak már ovodások (13. ill 16 évesek voltak), pedig akkor még igencsak a szociális éra játszóterei voltak divatban: betonjátszótér, fémvázas hinta,   és a mászóka fémlécei között is jóval nagyobb volt a hézag mintsem mondjuk egy kisfejű ovodás fejkörméretének az átmérője. Mégis megúsztuk az ovodát, hiába, a régi gyerekek voltak az igazán fasza gyerekek mindig is mondtam én. ...

 

A kisebbik lányomat a tulajdon kutyánk tépte majdnem széjjel, többször le is írtam már. Tőlem 5 méterre, csak mi a házban voltunk, ő meg a teraszon, és a kiáltozásra kirohantunk... aztán már hívtuk is a mentőt. Mindez rövidebb idő alatt zajlott le jóval, mint amit most itt aklavin bepötyögök.  Fül félig letépve, mély marások az arcon, homlokon és másfél centivel a nyaki verőér mellett! (Kuty természetesen másnap elaltatva lett.)  A (német juhász) kutyát kiskora óta mi neveltük, szerettük, kényeztetteük, éppencsak fájt a füle, és a lányom belemarkolt.  (Ő nem tudta.)

 

A nagybbik lányom meg kihajtotta az ablakot egy szép tavaszi reggel, az ablak kicsit beragadt, ő meg a belső csuklójával eröltette vagy mi nem is tudom - lényeg, hogy  a régi szabványok szerinti háborút átvészelt vékony ablaküveg eltörött és a csuklói verőérig kimetszette a lányom húsát úgy, hogy a csont is látszott.  Ott ültünk tőle két méterre mindahányan.

 

Az unokám pedig eddig háromszor volt kórházban (a habokra végülis), egyszer amikor 4 hónapos korában a mintegy 30 centi magas hitvesi futonágyról valahogy lehengergette magát álmában, míg az apja mély álomban aludt, és a láynom az ügyeletet felhívva azt a szigorú utsítást kapta, hogy azonnal be a Jánosba az ügyeletre! Ott is kellett maradnia az amúgy makkegészséges kisbabával majdnem másfél napig, miközben a kórház személyzete mint könnyelmű anyával úgy beszélt vele, mint egy véres ronggyal. Ugyanez megismétlődött két hónap mulva, amikor a gyerek már állni készült, és többször hanyattvágódott - egyszer olyan erővel vágta magát hanyatt, hogy a lányom megrémült, a következményeket lásd fent csak épp nem a Jánosban hanem a Bethesdában, és ott nem bántak vele úgy mint a véres ronggyal, hanem inkább nyugtatgatták - a gyereknek amúgy kutya baja nem volt.

 

Harmadszor éppen a napokban került kórházba: én voltam a hibás, mert a nyugtatómat elöl felejtettem, és a 3 éves gyerek kb 1 pec alatt míg mind én, mind a lányom máshol voltunk (wc, kert) belekóstolr, igaz rögtön ki is köpte, de ugye a lányom mint lelkiismeretes szülő felhívta az ügyeletet ahol azt az utasítást kapta... lásd fenn. megint csak 2 napig volt kórházban, és bár szemmel láthatólag semmi baja nem volt, de két nap fizetésnélkülisjébe került az, hogy túl lelkiismeretes volt.

 

Mindkét lányom masszívan járt ovodába, az unokám meg 2 éves korától bölcsibe (most megy vodába) , és onnan érdekes módon mindig egészben visszakaptuk.

 

De azért te csak ringasd magad olyan álomba, hogy mindentől meg fogod tudni védeni a még nem is létező gyerekeidet...