Nekem bejött a módi, tényleg annyi a lényege, hogy minimálisan fordítottam el, így kb. az 1/3-a ért a szaruhártyámhoz, ami könnyedén odatapadt, majd befordítva a szaruhártyával "merőlegesre", azonnal rá is cuppant. Ha nem így csináltam, akkor sokszor a lencse "megült" az ujjamon, tehát a középső része benyomódott alulról, emiatt a szélei lejjebb kerültek, vagy közel egy szintbe a középső, benyomódott púppal, így az a "púp" ért először a szaruhártyámhoz, a lencse szélei meg ott lógtak a levegőben, és nem akartak "cuppanni". :)

Szárazzá nem tudom tenni a lencsét tartó ujjat, mert azzal nyúlok be a tárolóba a lencséért, amiben meg ugye ápoló van (úgy veszem ki a lencsét, hogy benyomon az ujjam a tokba, és rátapad a lencse, utána a másik kezem hüvelyk- és mutatóujjával széleinél megfogva megfordítom).

hökkk: amikor benyúlsz a lencséért az ápolóba, megnedvesedik az ujjad, szóval a szösz nagy része ott marad (nem szöszölős törölközőbe töröld a kezed!), de ha cseppentesz egy csepp ápolót oda, ahol nyalod :), az ugyanazt a hatást éri el.

Ha szeretnél még sokáig lencsézni (netalán sokáig látni), hagyj fel a nyálazással!

Üdv!