"Én-összetörés", "szenvedés az énben"

 

  Jakob Böhme: Szent sóvárgás

 

MYSTERIUM PANSOPHICUM, AVAGY

A FÖLDI ÉS ÉGI MISZTÉRIUM IGAZ ISMERTETÉSE, 7.bekezdés, részlet

 

"Az összetörés pedig turba, azaz a megragadott élet halála".

 

Idézet a mű jegyzetéből:

 

"Turba (lat.,zűrzavar’) a pokoli tűz-akarat körforgása, mely hatalomra törésében viszszapillant a tűzgyökérhez, felébreszti azt és kiszüli magából a lényt, amelyet

aztán újra el is nyel bőszültségében.

Hamvas Béla: „A turba Böhme és a XVI. század alkímiájának

egyik főszava. Turbának hívják a sötét, zűrzavaros, gondterhelt, aggódó,

szorongó, kínlódó, iránytalan állapotot, amelyben és amelytől az ember

többet szenved, mint éhségtől vagy hidegtől. A turba az üdv negatívuma.

[...] A turba a létezés egyetemes felfordulása. [...] Amikor az ember bűnbe

esett és lezuhant, az egész létező természetet magával rántotta. Ezért

Baader azt mondja, hogy a világegyetem, amely bennünket körülvesz, nem

az eredetileg teremtett világ, hanem annak csak füstölgő romhalmaza.”

(Bevezető a Lélekről szóló negyven kérdés fordításához.) Böhme szerint

legelsősorban a szétváltság, az idegen utáni sóvárgás jellemzi a turbát; az

élet ideje ezért véges, ezért áll a halál bezáruló gyűrűjének jegyében."

 

  Ehhez már csak egy szintén az alkímiából ismert meghatározást tennék hozzá:

 "A lélek sötét éjszakája", ami szintén az énnek, a réginek erről a szenvedéséről szól.