szuperferko Creative Commons License 2007.08.11 0 0 1805

Eleinte ugy gondoltam,hogy a szuletesi dolgok determinalnak. Ide szulettunk, itt tanultunk, ez a hazank, ezek az emberek vesznek korul. Igen, az elejen determinaltak a dolgok. Amit tanultam innen tanultam, ezen a nyelven, ezek a tapasztalatok alapjan. Kesobb megtanultam, hogy mi az amit "tanultam" es mi az ami tulmutat a tanult dolgokon. Onnantol kezdve azt gondoltam,hogy tulleptem az behataroltsagon/eleve elrendeltetes dolgokon. De! Mivel kozel-s-tavol nem jarok sehol, igy nap,mint nap tapasztalom, hogy a multbol hozott dolgaim ugyanugy korulvesznek, es ha nem figyelek automatikusan teszik a dolgukat: Elnek helyettem.

Mondhatnam, hogy mindenegy. Nem tudom. Amikor ugy hozza, en vagyok egy. De akkor mar nem erdekel a mindenseg. Akkor en vagyok Az.

 

Ritkan esik meg, de elofordul, hogy igy elem meg. Tobbnyire viszont Abahfa altal mondott a megismeres soha vegett nem ero utjat valaszottam. Neha megpihenek magamban, hogy aztan mehessek tovabb.

A lenyeget tekintve valoban ugyanaz a feny jon mindket helyrol. Mivel itt elunk, es itt tanulunk, igy elfogadjuk ezen vilag torvenyeit, es a szerint jatszunk. (Igazabol nem tudom,hogy tul kell e rajtuk lepunk, hiszen azert vagyunk itt, mert itt van dolgunk.)

Sajat magunkat hataroljuk be, akarmit teszunk is.

Amig itt vagyunk:)

Előzmény: chlodvig (1803)