Nos a válaszaidból az derült ki, hogy megindult valami folyamat, aminek még nem értetek a végére, és türelmetlenek voltatok. Egy év egy életen át zajló testi folyamat rendezése végett, elenyésző, ezt te is beláthatod. Több 10 évnyi "hibát" kezelgetni nem elég egy év, aztán ha nem megy, sutba dobjuk.. De ez az én véleményem. Először rendbe kellett volna tenni a dolgokat odabenn és utána próbálkozni a babával, de tudom, senkinek sem könnyű várni erre, ha nagyon akarja. Van aki 5-10 éveket vár!!! Azt nem írtad, hogy az endokrines doki közben nézte-e kontrollon a hormonokat, cukrot, inzulint, egyebeket (illetve a nőgyógyász), és mit állapított meg? Mert ez a követés fontos lett volna, ha csak folyamatosan javult volna picit-ahogy írtad is, folytatni kellett volna még sokáig. Nekem pl. 6 hónap múlva lett először peteérésem, később nem tudom, mert közben lombikból lettem babás, amit elvetéltem, majd rá 3 hónapra újra lombikból szintén, ami most is tart-nálunk a férjem miatt is szükség volt a lombikra. Így nektek belenyúlt a nőgyógyász, ahogy rendesen szoktak, egy jó kis clostyval megspékelve. De ez most már mindegy. És attól, hogy Görögo-ban voltatok, még mehett volna a tüszőrepesztő, ezt se értem, de ti tudjátok. Én pl. voltam Olaszországban nyaralni, mikor naponta szúrtam az injekciókat, amiből lett is egy szép terhesség később:-)

Az, hogy elsunnyogtad a spermiogrammot, azt most itt inkább nem is minősíteném, ez minősít téged nélkülem is. Végigggondoltad, hogy a párod mit meg nem tesz(tett) a babáért, te meg még ennyire sem voltál képes? Na jó, dorgálás vége. A lényeget érted. Semmi harag, csak a puszta véleményem.  

És akkor a mostani helyzet. PCOS-nál sokszor van szükség progeszteron pótlásra, mert az első 12 hétben a PCOS még bezavarhat a terhességbe, és emiatt gyakoribb a vetélés hormonhiány miatt, mint a nem PCOS-nál. Erre felhívta a nődoki a figyelmet? És egy kis felesleges progeszteronpótlás még mindig kevesebbet árt, mint az esélye, hogy elveszíti valaki a babá(ka)t.

Én a merckformint a babásodás 12. hetéig szedtem, majd fokozatosan csökkentettem az adagot, végül elhagytam teljesen. Konkrét tényekről nem tudok nyilatkozni, de sok helyen azt olvastam, hogy van is olyan, aki már végig szedi a terhesség alatt, illetve a szoptatáskor is. De én még óvatosabb voltam, és ezt nem teszem. Az én megfontolásom az az, amit itt már régebben kifejtettek, hogy mire én leálltam a gyógyszerrel, addigra a babának megindult a saját szervezetének működése(emésztés stb.), és abba bekavarhat a gyógyszer, míg az első 12 hétben szinte csak kifejlődik a baba, de nem "működik". Hát, ez elég csúnyán hagzik így leírva. De, szülés és szoptatás után, ha helyre jön a hormonháztartás, az biztos, hogy tovább kell szedni a metformint, persze előtte egy alapos kivizsgálás szükséges. Ezt a jövőre nézve mondom tanácsként. Fontoljátok meg. És a terhesség alatt is, a PCOS-ra nézve fokozottabban kell ügyelni a cukorterhelésekre és eredményeikre. Gyakoribb egy picit a terhességi diabétesz is, akinek inzulin problémái vannak. Bár nem tudom, párodnak van-e IR-je vagy nincs, ez asszem nem derült ki nekem a leírásaidból.

Szóval akkor az SZTK-ba jártok. Értem. Dokiról nem nyilatkoznék, ti tudjátok. De ha ikerterhesség lesz belőle tényleg, megfontolandó, hogy olyanhoz járjatok, akinek sok ikres kismama van/volt a praxisában(nem tudom, neki van/volt-e), ennek jó ha utána néztek, illetve, hogy milyen kórházat választotok. Tasi a Szt. Imrében van jelen. Ott pl. nincs koraszülött, vagy spéci osztály, ha valami gond adódna, de persze ne legyen gond, és olyasmire ne legyen szükség. De ez már nem ide tartozik. Ha gondolod, ilyesmiről inkább más topicban, vagy e-mailben. Mert ez már itt nagyon OFF.

Judit (és a babák 2X24+4)