:) Igen, nekem ezért szimpatikus a buddhizmus, különösen ez a nagyon egyszerű délkelet-ázsiai vonala.

Nem, nem ezen a szinten, hogy milyen magasabb rendű lények vannak, nem érdemes vele foglalkozni. Inkább valahogy "józanul", hogy mikor látok valakit istennek, félistennek, tehát, hogy mik azok a szavak és tettek, amik egy ilyen lényt jellemeznek. Tehát pl. van olyan állapot, amit úgy neveznek, hogy "isteni lakhelyek", de ezek egyszerűen nemes érzések: együttérzés, baráti szeretet, öröm és felülemelkedettség. És akkor ha valaki ezeket érzi, akkor ő is az "isteni lakhelyeken" tartózkodik.
Szóval, itt nagyon erősen azt tolják az ember arcába, hogy ne kívülről várja a segítséget vagy büntetést, hanem LÁSSA MEG ő maga, hogy milyen helyzetekbe hozza magát a viselkedése, szavai és gondolkodása/érzelmei révén. És FIGYELJE, hogy ezzel önmagának és a körülötte lévőknek örömet vagy bánatot okoz, harmóniát vagy ellenségeskedést teremt stb.

Azt hozzá kell tennem, hogy ez a Buddha tanításának csak egy lehetséges értelmezése. Van sok másik is. Pl. a hagyományosan buddhista országokban sok helyen imádkoznak a Buddha-szobroknál, áldozati ajándékokat visznek és pl. gyógyulást kérnek. A Buddha, úgy tűnik, kellően keveset mondott ahhoz, hogy elég széles skálán lehessen gyakorolni azt, amit ő hirdetett. Vagy bármi mást, ami a szenvedés csökkenéséhez vezet. :)