Szia Babco, jó itt látni téged!

Kelta nők kapcsán már többször emlegettem a Mists of Avalon c. könyvet, ahol a nők szemszögéből meséli újra egy nő az Artur-legendakört. Nagyon jópofa a könyv, kábé ilyesmik benne a csatajelenetek: és nagy csata volt a szászok ellen, és Artur győzött, de nagy sebet kapott... azaz egy sor a csata, kész, ennyi, innentől azt meséli, hogy hogyan ápolták ki a sebből a nők :-)))

Az is benne van, hogy a férfiak királysága lényegében a háborús időkre korlátozódott (Arturig, onnantól lettek a zűrök), a király lényegében az uralkodó királynő választott férfitársa volt, ennyi. Esetleg néhány gyerekének is ő volt az apja, de nem feltétlenül.

Érdekes, elgondolkodtató könyv. De nagyon realista is az írónő: a nőalakjai csak mert nem a férjeik tulajdonai, még nem boldogabbak, mint a maiak, nem is idealizált figurák, iszonyatos intrikákat visznek végbe, megy a szembe mosolygunk, hátulról fúrunk ezerrel.

És nem is annyira a rómaiak megjelenése volt a döntő (a regényben), mint inkább a kereszténység uralkodó vallássá válása.