Amely hozzűszólásokra hivatkoztam, azok a 80-as sorszűm körüliek.

 

Tekintettel atrra, hogy valamikor én is úgy kezdtem a nyelvészethez hozzáállni, hogy meg kellett tanulnom, ki mit mikor és hogyan írt az adott dologról (azaz: bele kellett mélyednem mindabba, amit már korábban leírtak, azokra igen precízen hivatkozni kellett), tudom, hogy a "nyelvész" az íróasztala mögül hogy dolgozik.

De ez a gondolkodásmód engem azért zavar, mert "elefántcsont-tornyos"-

Az a tapasztalatom, hogy a mindennapi nyelvhasználattal nem igazán tud kapcsolatot teremten az "íróasztal mögötti" nyelvtudomány.

Magam - mondjuk úgy- extrém eset vagyok.

Legkisebb gyermekem 3,5 éves volt, mikor német nyelvterületre kerültünk (vagyunk ott azóta is - évente többször hazalátogatva a család tagjaival magyarul beszél).

Nekem - úgy éreztem - házi feladatom volt, hogy a gyermeket - német nyelvi környezetben, azzal együtt, hogy neki német iskolába kell járnia, ott meg kell tanulnia a németet ugyanúgy, mint azoknak, akiknek ez anyanyelvük - a magyarra is meg kell tanítanom.

Megtettem. Mindenféle "trükkökkel", néki nyelvtanórákat nem tartva, de elsajáttíttatva vele anyanyelvét.

Elsajátította. Örvend annak, hogy magyar az anyanyelve és a nyelvi játékokat, szóvicceket, szinte mindent képes megérteni. Jól bírja a németet is, tanult angolt, latint és japánt.

Jelenleg egyetemi tanulmányait folytatja - németül. De - a kifejezetten szakmai szókincset kivéve (matek, informatika) kapásból vált a két (vagy három) nyelv között. Magyarul is képes elolvasni egy könyvet, ha pedig magyarul kell írnia (hisz egymás közt ez a kommunikáció nyelve) , szinte minimális helyesírási hibát követ el.

Szerintem ez azért van, mert nem "tudományosan megalapozott" módszerekkel tanítottam meg a magyarra, hanem arra alapoztam, hogy van normális rendszeralkotó képessége (mint minden gyereknek 3-6 éves kora között), és az ún. "iskolai nyelvtanítási módszer" nem igazán alkalmazható.

Mikor annak idején magam általános iskolában tanítottam (felső tagozatban) a magyart, akkor is rendhagyó módszereket alkalmaztam ( volt is gond, mikor jött a szakmai felügyelet..) Viszont minden tanítványom élvezte a magyar nyelvtan órákat, megértették a nyelv rendszerét (igaz, nyelvtörténetet is belecsempésztem az órákba, de így csökkentek a "kivételek", hisz meglátták a nyelv normális fejlődésének menetét), és a gimnáziumi idő alatt legalább két évig semmit nem kellett tanulniuk, hisz az általános iskolai idő alatt mindent elsajátítottak (az igazán érdeklődők).

Németországi tapasztalataim pedig egyenesen ellent mondanak annak, ami a magyr nyelvtan oktatásában gyakorlat.

Itt NEM tanítanak a gimnáziumban német nyelvet! A nyelvtant a tanuló ifjúság az idegen nyelv tanulása során sajátítja el (értsd: elő nem fordul, hogy mondatelemzéssel foglalkozzanak!!), a német órák abból állnak, hogy "argumentációkat " kell írniuk - évfolyamtól függően emelkedő szinten. Ami sablon szerint működik: bevezetés - három érv valami mellett. három ellene - befejezés. Ha valaki felcseréli a sorrendet - baromi nagy baj. Eszébe ne jusson senkinek "önállóan" gondolkodni (egy érv mellette - egy ellene), mert akkor megbukik.

A sablon a lényeg. Ezért nyerők (igaz, a németek nem annyira) a PISA-ban.

 

Érettségi nem kötelező németből - "csak" egy nyelvből. Ez bármi lehet.

 

Szóval valahol sokkal praktikusabb - nekem ugyan nem tetszik, de így működik.

 

Viszont a kétnyelvűséggel kapcsolatban - nem íróasztal mögötti, "elméleti" - hanem gyakorlati tapasztalataim vannak.

 

És mikor arról van/volt szó, hogy meg kell a gyermeknek magyaráznom, mit miért és hogyan kell magyarul helyesen írni - teljesen más módszereket kell alkalmaznom, mnt amiket a magyar iskolában alkalmaztam  - előírásszerúen. Ez a módszerpesig sokkal jobb, mint a tankönyvízű otthoni gyakorlat. 

Arra lapul, hogy a gyermeknek VAN már egy rendszer az agyában, amely szerint a nyelvet használja - nekem csak az a dolgom, hogy ezt a meglévő rendszert "hozzam felszínre", és tartsam távol magam attól, hogy a magyar nyelvet más - indoerupai nyelvek szabályrendszerébe gyömöszölve próbáljam megmagyarázni.

Az úgysem fog sikerülni, hisz almár körtével összehasonlítni nem lehet.

 

Elnézést bőbeszédűségem miatt, de a jövőben egy darabig úgysem leszek internet-közelben.