A szavak zavarban vannak, szemérmesen,
hallgatnak, keresik a titkot, félszegen,
hogyan is mondhatnák el az emlékeket,
ehhez kevés a betű és kevés az ékezet.

Csak a gondolatok azok, amelyek képesek,
leírni, ami igézőn, gyönyörűen, fényesen,
átszövi perceim, óráim, napjaim, életem,
legszebb pillanataim, amit adsz, kedvesem.

A vers, mely írása közben tollam megremeg,
csak egy apró, de boldog, töredéke lehet,
amit érzek, a múzsa csókjai oly kedvesek,
újra érzem ízét, ha lehunyom a szemem.  "L"