Várnqai Zseni: Szerelem

 

Messze, a kéklő üveghegyeken

él egy madár, a neve szerelem.

Topáz a csőre és a két szemén,

rubintos tűzben szikrázik a fény...

A szárnya zöld, a begyén kék pihe,

alatta v er forró piciny szíve.

és mint a villám lecsap hirtelen,

fényből, viharból, jön a szerelem.

 

Már láttam egyszer, jött egy pillanat -

szívemre ült és hittem: itt marad,

utána kaptam gyorsan és kezem

átfogta csöppnyi testét melegen,

vergődött, karmolt és az átkozott

tenyeremben verébbé változott.

Szebbik valója eltűnt, messze szállt,

s talán már más szív fölött muzsikált.

 

Elfogni őt, bezárni nem lehet,

akár a fényt, vagy nyargaló szelet.

Csupán a vágy oly szárnyaló szabad,

hogy utól érje azt a madarat.

S színe, a hangja mindíg újra más,ű

meseszerű, különös és csodás...

Ott fönnt lakik a kék üveghegyen

az a madár.... a neve szerelem.

 

-----