Semmiféle elkenésről nincs szó...

Hogy jobban értsük, miről is van szó, miért megalapzott Magyar Birodalomról beszélni Anjou Nagy Lajos impériuma esetében, ahhoz érdemes összevetni említett királyunk uralmát Luxemburgi IV. Károlyéval, nemcsak azért, mert kortársak voltak, hanem szoros rokoni kötődéseik miatt is.

Károly Prágában született 1316. máj. 14-én, kb. 1323 és 1330 között azonban Párizsban nevelték. Eredetileg Vencelnek hívták, de Franciaországban – az egyesek szerint hunogur – Károly névre keresztelték át. („Misitque me meus pater jam dictus ad dictum regem Francie me existente in septimo anno puericie mee; fecitque me dictus rex Francorum per pontificem confirmari et imposuit michi nomen suum equivocem videlicet Karolus” – „És elküldött engem a már említett atyám Franciaország mondott királyához, gyermekkorom hetedik esztendejében; és a frankok mondott királya pap által bérmáltatott, és az övével azonos hangzású névvel, tudniillik a Károllyal ruházott fel” – rögzíti a szóban forgó eseményt az önéletrajzában.) Édesapja, János cseh király olyannyira fontosnak ítélte a francia ügyeket, hogy beavatkozott a százéves háborúba, és ott is esett el 1346-ban, Crécynél. Károly Prágát tekintette birodalma középpontjának, és nagyszabású építkezésekbe fogott – amelynek nyomai ma is láthatók –, Jakob Twinger von Königshoefen 1382–93 között írt krónikája szerint viszont a német nyelvet kedvelte és beszélte leginkább. (Vö. Nagy Balázs: Luxemburgi IV. Károly neveltetése; in: Nagy Balázs–Szálka Zsuzsanna–Szende Katalin szerk.: „Az élet tanítómestere” – Ünnepi tanulmányok Gyapay Gábor 80. születésnapjára; Fazekas Öregdiákok Társasága, Bp., 2004)

Anjou Nagy Lajos Mo.-on született és nevelkedett. A magyar gazdaságra és haderőre támaszkodott hódításainál, és mindvégig ezt az országot tekintette székhelyének. A Magyar Birodalom központja az Anjouk idejében Visegrád volt – korábban legfeljebb vadászataik során szálltak meg itt a királyok, az idegen eredetű dinasztia azonban felismerte a hely stratégiai jelentőségét. (Ahogyan Buzás Gergely írja: „1323-ban az Anjou uralkodó itt rendezte be fő rezidenciáját. A magyar korona megszerzéséért vívott harcok során magának sok ellenséget szerző uralkodó feltehetően nem ítélte elég biztonságosnak elődei fényűző, de csak gyengén erődített óbudai várát vagy a Buda városában álló királyi kúriát, ezért választhatta lakóhelyéül az ország közepének legnagyobb erősségét, a visegrádi várat.”) E tényezőknél is fontosabb különbség azonban a két állam, Csehország és Magyarország viszonylatában, hogy az előbbinek a súlya, azé az országé, amelynek a Szent Birodalom választófejedelmei közötti részvétele mindvégig vita tárgyát képezte, nem vetekedhetett a német államok összességével, sőt akár egyikével-másikával sem. Gazdasága (az ezüstbányákat is tekintetbe véve), hadserege nem képezett olyan ütőerőt, hogy arra alapozva a Luxemburgi-dinasztia idején a Szent Birodalmat Cseh Birodalomnak minősíthetnénk. Hatalom dolgában a német államokkal csupán a Magyar Királyság állhatta ki a próbát, de még Károly fia, a 11 éves korától a magyar Anjou-udvarban nevelődött Zsigmond esetében – 1410-től német király, majd 1433-tól haláláig császár – sem engedi meg a Magyar jelzőt az elfogult nyugati történetírása Szent Római Birodalom esetében. E rövid korszakra is az 1409-ben felbukkanó „Heiliges Römisches Reich deutscher Nation” kifejezést használják…