"A francia királyság és a Német-római Császárság genezisének rövid bemutatása baromira nem válasz arra, hogy milyen alapon nevezed te az Anjou korabeli dinasztikus struktúrát Magyar Birodalomnak..."

Érdekes, hogy amíg a modern kori történetírás Német-római Birodalomról, ill. Német Császárságról beszél egy olyan politikai képződmény esetében, amelynek még megállapodott, állandó központja, fővárosa sem volt, és amelybe úgy kellett a római jogot is 1495-ben recipálni (hivatalosan csak szubszidiárius jelleggel: Reichskammergerichtsordnung), hogy az egységnek legalább valami külső látszatát megteremtsék, ill. ezt a látszatot valamelyest erősítsék, egy olyan képződmény esetében, amelyben a császárnak a magyar Anjou királyokéhoz fogható hatalma még csak távolról sem volt, és ahol az uralkodót az egyes államok vezetői mindvégig választották (eleinte a törzsi hercegek, a XIII. sz.-tól a fejedelmek, akik közül a 7 választónak mindig jelen kellett lennie, mert különben érvénytelenné vált az electio, s 1273-tól aztán csak ők határoztak úgy, hogy 1356-tól négyük jelenléte mellett az egyszerű többség elegendő) -- nos, addig roppant érdekes, hogy az említett tényezők ellenére az Anjouk örökletes magyarországi királyságát, noha az még csak feltételekhez sem volt kötve a hitlevelet és a koronázási esküt leszámítva (az utóbbi is mindössze 1309-ből ismert Gentilis közjegyzője jóvoltából, miközben Nagy Lajos, Mária és Durazzói Károly hitlevelének nyoma nincs egyelőre), nem fogadod el Magyar Birodalomnak, hanem mindenáron csak az Anjou Impérium létjogosultságát hangoztatod. Véleményem szerint a németek birodalmát több okkal lehetne Hohenstauf Birodalomnak nevezni például...