A jó galambmegítélő azért nem beszél a tudományáról, mert tudja, hogy abszolút igaz részletek nincsenek. Egyben látja a galambot, pluszt és mínuszt együtt értékel, és ebben elég jó.
Ha egyesével sorolná téziseit, akkor a köznép elkezdené mutogatni az ellenpéldákat, és az egy ellenpélda alapján őt butának és alkalmatlannak minősítenék.
Ezért aztán legfeljebb óvatosan közbehümmög néha.
Akik leírják a jó galamb kritériumait, általában nem az élvonalbeliekhez tartozik. A profi őrzi integritását, és csak mosolyog a ricsajon.
A jó állomány magasabb küllemi adottságainál fordítva van az ok-okozat. Nem menet közben alakul ki, csak a röptetés hatására, hanem a jól megválasztott kiinduló egyedek eleve adják a leendő eleganciát. Na, szerencse is kell néminemű.
De az is örök igazság, hogy az ér el sikert, aki állandóan keres is. Ő találhat szerencsét, mert elébemegy.