Érdekes dolog ez. Sokk cikkben hangzik el, hogy "annyi jó galambot látott, hogy a galamb-megítélő képessége kifejlődött". De ha megkérdeznénk tőle mit lát, akkor vagy nem mondana semmit (nem a titkolózás miatt, hanem mert nem tudja elmondani), vagy mondana valamit, amivel aztán a követői nem mennek semmire.
Általában a szakértők megegyeznek abban, hogy a rikító hibák (túl nehéz test, egyensúlytalanság, túl hosszú felkar, túl nagy pupilla, pánikra való hajlam) már kizárják, hogy érdemes legyen foglalkozni a galambbal. De már itt is lehetnek kivételek, amit úgy szokás magyarázni, hogy galamb valami olyan fejlett részképességgel rendelkezik, hogy kompenzál.
Anker is rengeteg jó galambot fogott kézbe és ő le is írta, hogy szerinte mi a jó (kb: kis pupilla, kis test, sok pigment, szemcsés szem, intelligencia, mordant). Nem mondanám, hogy nem értett hozzá, mégis, akik az elméletét követték, sok kudarcot szenvedtek el.
Tehát az a probléma, hogy a galamb megítélésének érzékét vagy körülírjuk, és akkor a dolog átadhatatlan, vagy elenőrizhetővé redukáljuk és menet közben nem marad semmi.
Ebből következhetne az is, hogy a galamb külleme semmit sem jelent. Vannak jó galambászok, aki azt állítják, hogy csak a kosár számít. Csakhogy amikor kialakul a kezükben egy jó állomány, akkor az küllemileg is magasan fölötte áll az átlagnak. Sokfélék lehetnek, mégis látszik, hogy jók. Hogy a fenébe van ez?
Mindezt nem azért írtam le, hogy elenkezzek veled, tényleg érdekel a véleményed.