Az ókorban a krétaiak igen híresek voltak kiváló parittyásaikról, akik kis ónlövedékeket -- kb. barackmag méretűeket -- juttattak célba halálos pontossággal. Még a római császári csapatok is használtak parittyákat nagy számban. A parittyakő formájából adódóan kivállóan repült, és találatkor belefúródott a húsba, olyan mélyre, hogy csak sebészileg lehetett eltávolítani. Vékonyabb páncéllemezt is átütött, sőt a koponyacsonton is átment.