egyszer már írtam róla, hogy szerintem mindenki a maga "kezére", vagy a maga "képére" tenyészti a galambjait. én belenézek a szemébe, és látok benne "valamit" - te belenézel, és nem látsz semmit. nekem a kistestű tojók nem tetszenek, ha selejtezek, ez egy döntő szempont, nem kedvelem a dereseket sem és azokat a galambokat, amelyek huhognak, vagy nagyon vadak. egy évesen eltüntetem a dúcból őket, pedig lehet, hogy kétévesen sampionok lennének.

egy idő után kialakul az a csapat, amely már a tenyésztő igényeinek megfelel - és mivel nem vagyunk egyformák, a galambjaink sem azok. ha én bemegyek a te dúcodba, lehet, hogy száz rusnya galambot látok, pedig valójában, ténylegesen száz sampionod van.