Feltételezem ők is elég különböző szavakkal írták volna körül a témát, amit nehéz lett volna egy kalap alá hozni, megérteni.
Volt egy rokon néni -isten nyugtassa- aki hihetetlen finomakat főzőtt. Többen próbálták eltanulni tőle, de nem sikerült. Nem használt mérleget például. Mikor nagynéném megkérdezte, hogy mennyi fűszer kell a csirke-töltelékbe, azt felelte: -tegyél bele kétszer jót. Hogy aztán mennyi az a "jó", sose derült ki.
Amikor elméletet gyártunk sokszor kimarad a lényeg. Anker is sokmindent írt arról, hogy kézből eldönthető-e, jó-e a galamb, aztán meg azt is mondta, akkor is eldönthető a kérdés, ha galambot letakarják és csak a feje, tekintete látszik. Sokan támadták ezért és igazából ellenet is mond annak a sok részletnek, amit egyébként fontosnak tartott.
Pedig itt lehet a lényeg. A galamb tekintete, személyisége hogyan tükröződik a bíráló tekintetében, személyiségében.
A dolog egyáltalán nem magyarázható, bizonyítható, és nem is megbizható. Csak éppen a lényeg.