"Az, h a leletet elásták, a Pannoniát súlytó szarmata betörés miatt volt."

Nagy Mihály írja (aki a kincset veled ellentétben megvizsgálta, még 1993-ban):

"A üst -- a kincslelet ma ismert részének legkevésbé esztétikus darabja -- a kincset behatóan tanulmányozó Marlia Mango szerint a legfontosabb támpontokat szolgáltatja az elrejtés idejének és helyének meghatározásához. Az üst oldala két meghajlított és összeszegecselt rézlemezből készült, míg alját egy harmadik, enyhén domborított lemezből alakították ki. A fenéklemezt ún. fogazott varrattal erősítették az oldalhoz, amely úgy készült, hogy a fenéklemez szélét nagyjából szabályos közönként bevagdalták, minden második kis nyelvet kihajlítottak, a nyelvek közé helyezték az oldallemez alsó szélét, majd a nyelveket lekalapálták és leforrasztották.

Megállapította, hogy ilyen nagyméretű, törékeny és nehezen mozgatható edényt nem szállítottak nagy távolságra, így azt ott rejtették el, ahol az ilyen üstöket használták ... Mango véleménye szerint a koromminta C¹⁴-es vizsgálati eredményéből Kr. u. 616 körüli vagy még későbbi elrejtésre lehet következtetni ... A Seuso-kincs üstjével azonos struktúrájú és azonos technikával készült nagyméretű üstök elterjedési területe még ennél is pontosabban körülhatárolható: ilyeneket eddig kizárólag Pannónia területéről, és főleg a Balaton környéki, Kr. u. 4. század második felére keltezett régészeti leletekből ismerünk ... Ez a primitív edénykészítési eljárás elárulja, hogy azok a műhelyek, amelyek ilyen üstöket készítettek, csupán helyi igényeket szolgáltak ki a 4. század vége előtt Pannóniában."